Pótolhatatlan..

Az időtlen s kacagott messzeségek.
Játsztva izgatón vett könnyedségek..
A Pokolról törtetően vaddá lett"átkok",
együttzengt, nemeslőn szívbemarások.

Álmokból felépített, könnyű légvárak.
"Falakat" lebontó rezgő pilleszálak..
Gyönyörökben ellopott földi kincsek,
s titkon megnyílott égi kilincsek.

Lázt nem ...

Felhőkben utat lelt
vöröslő, esti fények..
Hegyekből, arcomra
pírként jött szellő.
Életre kél még az
ablakon kúszott
jégvirág is, majd
tavaszra, zöldbe
virul a szép erdő.

Víztől repedező,
cukortól roskadó
gyümölcsök.
Természetjárt adta,
megszólalt illatok..
Mindezekbe harapva
nekem úgy tündökölsz,
mint ...

Mit megtennék Érted én...
Tudva, nincs kenyerem.
Érzésben halálosan sújtva,
hiába nyújtom át tenyerem.

S a féltést..mely számtalan
imába elfojtott végtelen,
nézve repedéseket, éhezőn..
Titkoknak meglelő helyen.
2015.04.08.

Hamvadó hamu..

Talán, megszületnem lehetett csak könnyű..
Amikor fényes Üstökök borították a sötétlő,
fekete Eget..

S felsírt ajkaimtól csitítva kért Anyám,
Ki keresztelt s adta szép, örökölt nevemet.

Melyből szólítá s a figyelmem,
hívó személynek szentelek..

A megszólaltak hangjain a betűkből,
dallamok ...

Néked, mindig más babád volt..
Titkaid, Én ismerem.
S nevem feledve más Neveket ápolsz..
Így maradtam mindig hitetlen.

S bár ajkam ízében egyetlen láng szól,
mely egy gondolati síkot teremt..
Egyetlen arcot érintek bárhol,
s szemem sarkából, könny pereg.

Majd egyszer mindannyian a csillag ősvényre lépünk,
Akkor, amikor befejeződik a földi létünk.

Most még elmegyünk a temetőbe, ott lakó szeretteinkhez,
Megemlékezünk együtt töltött időről, megyünk őseinkhez.

Gyertya, mécses ad csekély meleget, mit őszi fuvallat kerget.
Itt életnek vége és az enyészet megüli a sírkertet.

Sírok között, ...