Királyom vagy, könnyű képzeletem szárnyán,
Futó pillanat, örök álom láttán.
S míg teremtettelek, belehaltam,
s míg teremtettél, léteddé fogantam.

Megtörtént a pillanat, mely mindig, s mindent változtat.
Nem kéri az igazát, a végtelen tudatát.
Megfogant egy pillanat, mi eljöttekor esélyt ad.
Ne tudd vélni mivoltát, vagy határtalan határát.
Történik e pillanat, mi rajtad, s rajtam nyomot hagy.
Nincs őbenne ártalom, se szánalom, se irgalom.
Minden, mi volt eltűnhet, s mi nem volt még, majd eztán ...

Versben, európai stílusú haikuban, tankában és tíz szavasban…

Magas a kőfal,
Nekem ez várfal…

Magas nekem ez a kőfal,
Nem veszem be egy ugrással…

Minek ez a kőfal, kiabáltam rekedten,
De csak a süket csend kong, én már rég elvesztem…
Lelkem, tied a tét, emelj csak Te, helyettem.

Van nekem állandó sötétségem, azt őrzi ...

Télies, sűrű köd lepi az agyamat,
Múlatok magamon, kacagom magamat.
Télies, sűrű köd lepi az agyamat,

Van, amit annyira rosszul látok, hogy nem látom?
Öregen, már begyepesedtem? Magam vagyok a bálványom?
Van, amit annyira rosszul látok, hogy nem látom?

Öregen, amikor sok bajjal jár a létem,
A lét státusz délibábját sem menthetem,
Öregen, ...

Hétköznapi pszichológia…

Ha, a kétely fölüti a fejét a párkapcsolatban,
Onnantól már "édeskés" hármasban élnek együtt.
Kétely folyton készen áll… egyáltalán nem rugalmatlan
És
Az érdeklődése, spontán alakul mindenütt.

Nem törődik a lelkekkel, csak matat... olyan gondtalan.

Vecsés, 2018. március 1. – Kustra Ferenc

Hétköznapi pszichológia…

Hangosan ketyeg az életórája mindenkinek,
Nekem is, de vajh' meddig van fölhúzva?
A ketyegés mulasztja, elfogynak az életpercek,
És
Lassan majd lejárt, élet nagy játéka.

Időm sürget, életem miért is, ti múló percek?

Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc