Édesanyám, neked adunk
minden évben egy napot,
de te nékünk életednek,
minden napját átadod.

Nincs az égen annyi csillag,
se fűszál a réten,
mint ahányszor kell, hogy mondjam
ki is vagy te nékem.

Megköszönnöm, hogy velünk vagy,
s nem ér minket szenvedés,
arra nemcsak ez az egy nap,
de egy élet is kevés.

Csak egy lány meg egy fiú - a dicső
győzelmi krónika,
az semmivé lesz, de az ő
történetük soha.

Ha majd remegő ittlétem után becsukta kemény kapuját a jelen,
a szomszéd szól-e, ha május rezgő szárnya kikelt,
víg zöld levelekkel hamvas, mint mikor az új selyem:
\'Ő olyan ember volt, aki erre figyelt\'?

Fázom, testem hideg és reszketek.
Vágyom rád, vágyom az érintésedet.
Csak te hiányzol és az ölelés, melytől más lesz
a reszketés.
Remélem gyorsan ideérsz.

Kell,hogy legyen meghitt baráti kör,
kiművelt,nem önhitt fők társasága,
amelyben otthonos számos gyönyör,
mi nélkül únt a napok hosszúsága.


Kell,hogy legyen egy jó barát,
kit az ember megkérdez,kire hallgat,
ki csillapítja lelkünk viharát,
élét vevén a kéjnek és a bajnak.

Mindég csak sírsz? csak bús siralomra
Nyílnak most is bágyadt szemeid?
Mindég csak e gyászos sírhalomra
Öntözgeted néma könnyeid?

Tudom, legszebb örömid reggelét
E szomorú hant alá zárád;
Tudom, árva szíved kedves felét
Kéri vissza epedő orcád.

Oh, hárítsd el ázott fátyolodat
Bús szemedről, ...