Lelkünk mélye templomában,
Áldozatos, szent oltár van.
Az oltáron tüzek égnek,
Mint az örök égi fények.

Minden csillag egy-egy fátum,
Nemzetsors-fordító dátum.
Közülük most egy közeleg,
Szikrázón, egyre közelebb.

Negyvennyolc március-idusán,
Fény suhant át az éjszakán.
Rab népekre ráragyogva,
Csodálatos tavaszt ...

Hunoknak királya a legnagyobb,
Rómára rettentő nevet hagyott.
Egyetlen szavára indul sok nép,
Királyok királya, Atilla még!

Tinó ha lesántul kard jő elő,
Barázdán találja szántó-vető.
Istennek a kardja, rajta jele,
Világot hódító az ereje...!

Aki egy ily kardot birtokba vész,
Övé a hatalom, mit ád az ég!
Királyok ...

Hajdanában, egykor régen
A négyszáznegyvenkilences évben...
Más idők jártak még erre
Hős napok a hun emberre...

Míg Attila nagy hun király
Követséget Bizáncból vár.
Priscos Rétort - mily szerencse,
Hogy sorsa idevezette.

Mert sorsa idevezette,
S mindezt papírra vetette.
Az utat is feljegyezte.
Nékünk emléket ...

Az én drága asszonyim
kit szeretek nagyon - nagyon
most nagy bajban van, tudom
csupán a kiutat nem találom
amire rámutatva
majd belé karolva
a sötétből kisétálnánk
s a versírást folytathatnánk
közösen.
Mert, míg én nem beszélek
ő megteszi helyettem eleget.
Így én kiírom magamból
minden, apró gondolatom
Ám benne ...

Befoghatod a számat,
megkötheted kezeimet.
De eszmém bennem tovább él,
s eljut azokhoz, akikhez kell!

Igen, akikhez kell,
akiknek ez kell.
Az igazság, a bizalom,
hozzátok el juttatom.

Néha nem értitek, mit cselekszem,
valamikor furcsán viselkedem.
Különcnek, örültnek tarthattok,
ám idővel meglátjátok igazat adtok!

Minden nap új világ
A réten nő egy új virág
Egy őszi kép, egy hangulat
Benned él a vadnyugat

Egy életérzés, mely elragad
Ez más világ, ez megmarad
benned örökre, ne gondolj másra
mint múló örömökre

Széttép, mint oroszlán zsákmányát,
mint nap ereje a felhők árnyékát,
mint tó jegét az ébredő tavasz, ...