Magyarok királya
András, a harmadik
Szörnyü álmot látott:
Nemzete haldoklik.
Nyolc-tiz felé szakad,
Elfajzik a sarja,
Egyik a másiknak
A szemét kimarja.
Ország: csak maradék,
Amit koncnak hagytak
Idegen érdekek,
Idegen hatalmak.
Aztán felriadva
Álmából a király
Testőrséget szólít,
Nem is szólít, kiált:
-Ide ...

Van egy jó hírem nekem,
de még nem terjeszthetem!
Mindenképpen szóltam volna,
talán csak úgy, két hét múlva.

Megpróbálok cigi nélkül élni,
ám nem tudom, meddig fogom bírni!
Légszomj gyötör, elhinni se merem,
Fáj a fejem, reszket a kezem,

És az asztalhoz, ha leülök
csak egy színes dobozt bűvölök.
Cigi szálak vannak ...

Elmúlt a tél, szép tavasz lett,
Jött a boldog szirombomlás,
Visszajött a fecske, gólya-
Szerelmes lett a kis kondás.

Kit szeretett? Nem is tudta!
Csak szívében kolomp kondult,
S míg hevert a fűzfa árnyán-
Azt hitte, hogy megbolondult!

A fák nem lépnek tovább,
Ha kérgüket rozsdás szög döfi át.
A fák nem sírnak sós könnyeket,
Ha durva kezek rázzák zsenge törzsüket.
A fák nem kiáltanak, nem szitkozódnak,
Ha köréjük szögesdrótot fonnak.
A fák nem sikoltanak, nem jajgatnak,
Ha kegyetlen balta él vágja át életfonalukat.
A fák nem szólnak.
A fák némán zokognak.

Kanyarogva fut, robog az életvonat.
Percemberkék róják végtelenbe futó útjukat.
A peronnál vigyázz, nincs lassulás, nincs megállás.
Ha mozdulatlan maradsz, nem leszel más, mint
Végső lakoma,csaholva marcangolja szét tested
az idő vasfoga.

Nem menekülhetsz, nem pihenhetsz.
Lázasan forog a mókuskerék ezernyi létrafoka.
A tegnap tovatűnt ...

Ha elmész, veled megyek.
A boldogság tengerében veled lebegek.
Ha visszatérsz, én is veled tartok,
Magad elé tarthatsz, akár egy pajzsot.
Védőbástyád vagyok, ha támadások érnek,
Ha érted kell harcolnom, cseppet sem
Félek.

Erőd erőmet megsokszorozza,
Szemed szikrája szívem lángra gyújtja.
Ne hagyj el engem életem ...