Parissimus jár a Szajna-parton,
trikolor virít, s hatalmas tömeg.
Örömódán vonul, diadalív alatt,
Bastille hős ostromát ma ünnepli meg.

Az Unióból államférfik jőnek,
mert kötelez a történelmi tett.
Évfordulója ímé eljövendett,
Parissimus örül, boldog szerfelett.

Ünnepelj hát Párizs, szép e nyári nap!
A Champs-Elysées ...

Drágám! – édes tubicám!
Embereld meg magad!
Legyen benned akarat!
Ne tedd le önmagad
hisz’ nálad szebb, nem akad!
Hidd el!
Megvan neked mindened
amit a férjed szeret.
Érzék, szépség és szeretet
a szexben, vad élvezet.
Kérlek!
Te is szeresd úgy a tested
ahogy én imádom
ha nem kaplak meg egészen
a hőségben is ...

Mikor nem marad semmi csak az írás,
éjjelente nem vigasztal már a sírás.
Kiöntöm lelkem neked e pár sorban,
melyekben számomra megnyugvás van.

Ezek mind félelemmel telt stófák,
mint villanyoszlopon kósza gólyák.
Ha egyszer elmúlik a várakozó idő,
végre eljő számomra az áhított jövő.

S, mint a gólya fészkéből, ki ...

Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.

Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.

Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.

Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek, emberek?

Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem ...

Ez az én vérem, ó vegyétek,
Vegyétek tűnő életem.
A tűnő élet örökélet,
Ha vérét és szavát veszem.

Nem a mulandó, tarka szókat,
Mik zengnek utcán és teren,
De a magányba elbúvókat,
Miket láz és örvény terem.
A csodálatos, tiszta szókat,
Mik fél zene, fél rejtelem
S mik mélyebbek, mint végső sóhaj
Az elröppenő ...

A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér. -
Ó, minden, ami kedves,
elmúlik, sírba tér.

Az erdőbe a napnak
ernyedt sugara vesz.
Tán a búcsúzó nyárnak
utolsó csókja ez...

Sírni, zokogni tudnék,
érzem - valami tép.
Most, hogy bucsút kell vennünk,
felújul ez a kép:

el kell hagyjalak téged,
s tudom: ...