A halálom kezdete hullámsírba temetve.
Akármelyik nap, ha tehettem a partot néztem meredten
Aztán sötét felhő elfoglalta az eget a nap már el lett feledve.
Az árnyékban álomképet láttam magamról és az elmúlásról
Azon a napon éreztem igazat láttam
A nap vörösen bukott, le a víz határán mögötte a hegyeket felhőrongyok árnyékolták
Az idő itt van testem hullámok marják
Az elhalálozás ágyába takarják
A hullámok csendben lenyugodtak, hogy oda lettem holtan.