Már nem látom a fényt, mely hozzád vezetett,
Már nem dobog a szív, mely téged szeretett.
Testem lassan kihűl, lelkem eltávozik,
Fáj a múlt, de tudom, van, mi nem változik.
Eldobtam mindenkit, hogy veled lehessek,
Hátrahagyva mindent, hogy hozzád mehessek.
Mind megtettem érted. És mit kaptam vissza?
Átszúrtad a szívem, mely hű volt és tiszta.
Visszahoztad belém újra az életet,
Majd elvettél tőlem mindent, mi szép lehet.
Hát fájjon neked is, már csak ezt kívánom,
Legyen az életed egy kettétört álom.
Mert majd szíven szúrlak én is a késemmel,
Éget a vágy, lássam! Szenvedj, és vérezz el!