Egy szomorú reggelen
Boldog vagyok,
Mert épp Rád golndolok.

Vidám esőcseppek pöttyözik arcom,
De nem fázom, miközben ázom,
Mert épp Rád gondolok.

Mily gyönyörü lehetsz,
Ha épp velem lehetsz,
Ha tűröd, hogy nedves tincseid,
Szívem kedves kincseit
Szárítsa a szél.

Egy parkban ülve,
A felhőket nézve
Az érdekel engem:
Jobb kedvre hogy derithetnék
Egy nőt ki megérintette lelkem?

Hiába tagadja,
Mosolya árulója.

Pedig annyira igyekszem,
Mert Őt szeretem!
Hogy boldog legyen,
Csak ez számit nekem!

Este az ágyamban csak arra gondolok,
Milyen jó is lenne, ha öledben tartana karod.
Nincs kötelező, nincs muszáj,
Bármit teszünk csak rajtunk áll.
Messzire dobjuk az agyunk,
És csak a szivünkre hallgatunk.
Ma este nem hat ránk a külvilág,
Azt tesszük amit lelkünk kiván.
Eltűnik az idő, eltűnik a tér,
Csak Te vagy, és csak én.

Volt egy ember akit nagyon szerettem,
De a sors úgy rendelkezett, hogy nem lehet töbé velem.
Mikor megtudtam, hogy itt hagyott én megálltam meredten,
Sírás, reszketés verte ki a testem.

Úr Isten! Ezt nem hiszem el,
Ez nem igaz, ez nem!
Nagyon szeretem! Nem teheti ezt velem,
Hogy itt hagyjon egyedül árván engem.

Szaladtam hozzá, de azt hittem ...

A negyven év utolért
míg lassultam egy sóhajért
Futottam egyre, fáradtan
negyven év a hátamban.
Úgy gondoltam, kicselezem,
de rájöttem, nem tehetem!
Együtt fut velem,
az Életem.

Belátom, hiába hittem,
hogy elmegy az idő mellettem.
Velem marad, nem mozdul,
csak itt vár rám kajánul.
A negyven év utolért,
hát sort állhat ...

Szerelmet énekeltek,
Szegény, szegény fiúk ti,
Pityergő, hős szerelmet,
Szerencsés, bús szerelmet,
Anacreon-szerelmet,
Újmódi, ó szerelmet,
Szerelmet mindörökké,
És mindig únodalmast,
Ízetlent, érdeketlent,
Bolond, bolond szerelmet,
Amilyen a botor lúd
Tollából folyhatott csak.

Te Lína, Laura, Nelli,
Te Phyllis és te ...