Két virág a szemed,
Amint nyitogatod
Szempilláid mögött
A lélek-ablakod.

Bársonyos két kezed
Egy égi fa ága,
Lenge esti szellő
Lépted suhanása.

Csillagok csillaga
A lényed varázsa-
Szelíd szavak színe
Ajkaid rózsája.

S eljön az este is,
Amint csukogatod
Szempilláid mögé
Szerelmes ablakod.

Most ordítanék.
Fák, bokrok ágait
félretolva rohannék
arra, ahol senki sem
lát, kietlen ösvényen,
úttalan erdei úton,
vadállatoktól meg nem
rettenve keresnélek.
Keresnélek szép szóval,
kacagással, könnyekkel,
halkan, kétségbeesve,
ordítva, észt vesztve,
amíg meg nem látlak,
meg nem talállak,
valahol, ...

Neked adnám a világot,
az egészet, ezt a valót,
az elmúló pillanatot, s
az örök maradandót;
a mennyei fényeket, s
a földi boldogságot,
a kialudt vágyakat s
az elérhető álmot.
Neked adnám még
a kicsordult könnyeket,
a ki nem mondott szavakat,
és az elveszett perceket.
a hűvös reggeleket és
a forró éjszakát,
a ...

Te vagy a valóság,
És te vagy az álom,
Egyszerre vagy születésem,
És lassú pusztulásom.
Olykor lángoló tűz,
Néha fagyasztó hideg,
Egyszer veled vagyok,
Egyszer meg nélküled.

Te vagy ki látni hagy,
S te vagy ki elvakít,
Te vagy ki velem van,
S te vagy ki eltaszít.
Olykor kedves vagy,
Néha pedig rideg,
Mindig veled ...

Várj meg
én is veled megyek,
bármerre tartasz
melletted leszek,
ha fúj a szél
akkor is veled tartok,
mindig szorosan
melletted maradok.
Ha elfáradsz sem kell
semmitől sem félned,
simogatni foglak, s
álomba ringatlak téged,
ha pedig másnap
újra útra kélsz,
felkerekedek én is,
hisz tudom egyedül
te is félsz.

Angyalként mindig melletted állok,
még ha félek is, akkor sem hátrálok,
őrzöm a lelked, követem lépteid,
figyelemmel kísérem mind a tetteid.
Ha álmos vagy elringatlak,
ha szomja vagy megitatlak,
ha megéheznél tőlem enni is kapnál,
s ha szükség lenne rám,
mindig megtalálnál.