Könnyű kebellel, vígan lejtve andalog
Három leány a rétnek síkjain.
\'Koszorút kötünk\' fölszólnak egyszivün,
S virágszedésre szélleloszlanak.
Kevés üdő, s ím már rakodva megy
Kedvelt helyére mindenik. Zavart
Halomban áll előttök a tavasz
Zsengéinek virító kelleme.

Fon, fűz az első; bont, s meg újra fűz,
Szed, válogat, sok ...

Hová rohantok átkozott gonosz fiak?
Mi készt ezekre? büntetlen
Fog hát az undok visszaélés bennetek
Tenyészni, gyáva fajzatok?
Az ezredes veszély alatt nyögő hazát,
Midőn serényen ébredez,
Imez fajúltak átkosan kelő hada
Alázza, dúlja, dönti meg.
Attila nyelve (melynek intő hangira
Remegve tért ki a ...

Isten a megmondhatója
Mennyit szenvedek,
Testi-lelki nyúgodalmam
Mint eltüntenek.
Nappal álom forr fejemben,
Éjjel gond viraszt;
El sem végzem, máris újra
Kezdem a panaszt.

A sohajtás tartja bennem
Még az életet.
Keblem a sok sóhajtástól
Szinte megreped.
Csak sovárgok, csak tünődöm,
Nem tudom, miért?
Mintha égnék s ...

Vica lelkem! hova sétálsz?
Tudod-e, hogy rosz helyen jársz?
Szerelem van itt elvetve,
Reá búbánat ültetve;
Megbánod, ha leszakasztod,
Megbánod, ha nem szakasztod:
Mindenképen veszedelem,
Másnak, magadnak gyötrelem.

Vica lelkem! tudod-e már
Mit mondott a kakukmadár?
Azt mondotta, hogy nem élek,
Ha meg nem szánsz, drága ...

Zordon szikláknak szirtjei közt nevelt
Vad, - Tigris emlő szoptata tégedet,
Te tenger háborgó dagályán
Szerte csapó Boreás kegyetlen

Magzatja! mily nagy fergeteget szülél,
Csendünknek habzó indulatid mire
Kisztetnek ismét állhatatlan,
Béke törő Furiák dühénél

Durvább, ragadjon messze az éj ...

H osszú ideje evezünk az élet tengerén
Á tkeltünk sok bajon, cseppet sem könnyedén
Z ord idő jutott, sokkal több nekünk,
A lámerült a csónak elég sokszor velünk.
S odródtunk az árral, majd egy kicsit jobb lett,
S emmi nem csökkenti most már a jó kedvet!
Á tbillentünk talán az élet jobb felére,
G ondoltuk, végleg, vagy csak egyelőre?
Í ...