Hideg szél fújdogál kint a kertben.
E verset a konyha melegében
paradicsomtövek közelében,
paprikatövekkel egy légtérben
írom sorait róva rendületlen.
Az a csodás ebben a környezetben,
hogy, bár családi házban vagyok benn,
de a nyár itt maradt a közelemben!

A Holtak kapujánál jártam.
Remegő lelkemet kezembe zártam.
Álltam, csak álltam és vártam.
Vártam, hogy bebocsátást nyerek
És letehetem minden földi terhemet.
Aztán hirtelen, ahogy a nyári zápor
Zúdul fejemre, rám tört a felismerés,
Hogy nincs még vége, hiszen én még
Mindig életre vagyok ítélve!

A titok:
A titok.
Ami hangtalanul
Kopog,
Zajtalanul
Lődörög-
Mint szívedben a vér,
Vagy messzire érő keze:
Az ütőér,
Parttalanul
Dübörög,
Bebújik minden résbe,
S hangtalanul
Kapaszkodik
Egy borotvaéles
Késbe...

Talán egy végtelen, s elérhetetlen álom,
Mely nem jön el soha, hiába várom.
Egy aranyos tekintet, mely helyessé tesz,
Egy édes nézés, mi végzetem lesz.
Nehezen találtam rá, de megérte keresni,
Hisz úgy érzem, őt nagyon is tudnám szeretni.
Egy piruló arc, mely engem is megnevettet,
Egy kedves mosoly, mi minden gondot elfeledtet.
Nem tudom, hogy ...

Az ősz az elmúlás jelképe,
S talán egy hosszú szerelem legvége.
Eltávozik minden érzésed,
Egyre több a megválaszolatlan kérdésed.
Nem tudod, hová tedd magad,
Minden szomorú magával ragad.
Kutatod, mi lenne a helyes, a jó,
Hogy ki lenne az igazán neked való.
Nem találod, s így nincstelen vagy,
Bánatod, keserved óriási nagy.
Fáj ...

Nem hagyhatom, hogy elhagyj,
Én azt akarom, hogy mellettem maradj!
Nem mehetsz el nélkülem,
Én azt akarom, hogy maradj velem!

Nem kérhetsz rá, hogy elfelejtselek,
Én örülök, hogy lehetek Neked.
Nem futhatsz el, nem akarhatod,
Én sem akarom, s ezt Te is tudod.

Sok mindent köszönhetek Neked,
De a megnyugvást most talán nem leled.
Ha ...