Vártam, hogy felhívj, de nem tetted.
Vártam, hogy láthassalak, de nem lehetett.
Vártam, hogy megölelj, de nem akartál.
Vártam, hogy megpuszilhassalak, de te eltoltál.

Vártam, hogy szólj hozzám, de nem tetted.
Vártam, hogy a nyakadba borulhassak, de nem lehetett.
Vártam, hogy megcsókolj, de nem akartad.
Vártam, hogy visszacsókolhassak, de nem hagytad.

Vártam, hogy megfogd a kezem, de nem tetted.
Vártam, hogy együtt lehessünk, de nem lehetett.
Vártam, hogy újra rám találj, de halogattad.
Vártam, hogy megint Tiéd legyek, de Te nem így gondoltad.

Vártam, hogy újra kérj belőlem, s végre megtetted.
Vártam, hogy újra kívánhassalak, s végre teljesedett.
Vártam, hogy végre újra fülembe súgd:”Szeretlek!”
Mondd, hogy végre ez is beteljesedhetett!