Jó éjszakat Kedvesem!
Bár itt lennél most énvelem.
Feküdnénk szépen, csendesen,
Csak egymást néznénk szüntelen.

Szemeid a gyertyafényben,
Mint két csillag ragyognak az éjben.
Nem kellenek ide mázos szavak,
Szemedből olvasom gondolatidat.

Álmodj szépet Édesem!
Ki nem vagy mostan énvelem.
Hunyd le szépen két szép ...

Csendesség, béke, és nyugalom,
Mindenem megvan nem tagadom.
Mindenem meg van, mit fáradt testem kiván:
Jó meleg ágy, eme késői orán.
Fekszem csendesen, s a tájat kémlelem,
Az ablakon keresztül, ami fogad engem:
Árnyak a fák, sötétek a csillagok,
Sehol még egyetlen madarat sem látok,
Ki dalolna nekem, hogy jobb kedvem legyen,
Ezen a szomorú, ...

Nincs jókedvem, nem vagyok most boldog,
Szüleimmel voltak otthon gondok.
Öregek, s nem értik, hogy a fiatal szív heves,
Örök a vita, de mit kezdjek most mondd meg!
Te, Aki fenn vagy, csak Te látod bajom,
Nem tudom most mi legyen, ehhez én már kevés vagyok.
Reggel boldogan ébrettem, lelkemet nem terhelték gondok,
Kicsim ígéretevel szívemben mosolyogni ...

Egy szomorú reggelen
Boldog vagyok,
Mert épp Rád golndolok.

Vidám esőcseppek pöttyözik arcom,
De nem fázom, miközben ázom,
Mert épp Rád gondolok.

Mily gyönyörü lehetsz,
Ha épp velem lehetsz,
Ha tűröd, hogy nedves tincseid,
Szívem kedves kincseit
Szárítsa a szél.

Egy parkban ülve,
A felhőket nézve
Az érdekel engem:
Jobb kedvre hogy derithetnék
Egy nőt ki megérintette lelkem?

Hiába tagadja,
Mosolya árulója.

Pedig annyira igyekszem,
Mert Őt szeretem!
Hogy boldog legyen,
Csak ez számit nekem!

Este az ágyamban csak arra gondolok,
Milyen jó is lenne, ha öledben tartana karod.
Nincs kötelező, nincs muszáj,
Bármit teszünk csak rajtunk áll.
Messzire dobjuk az agyunk,
És csak a szivünkre hallgatunk.
Ma este nem hat ránk a külvilág,
Azt tesszük amit lelkünk kiván.
Eltűnik az idő, eltűnik a tér,
Csak Te vagy, és csak én.