A barátságunk már több mint volt
Olyan vagy nekem mint zsáknak a folt,
Egykor zördülősen indult minden
De mára már hozzád hasonló nincsen.
Szivem kapuit csak neked most kitárom,
Ha nem kellek neked majd kivárom.
Ha meglátlak szivem hevesebben ver,
De ajkam ajkadhoz érni nem mer.
Előbb tudnom kellene hogy te mit érzel
Mielőbb a szivem ilyen ...

Már újat akarok:
Új arcot, új képet-
Lucskos sár meg latyak
Helyet hópihéket:
Melyek újak lesznek,
Festenek új házat,
Új erdőt és abban
Új bokrot, új fákat,
Új dombot , új hegyet,
Új vizet, új földet-
Az új földre pedig
Csak új embereket,
Akik jót akarnak
Egymásnak s nem félnek-
Jót akarni soha
A csillagos ...

Settenkedve jött el lassan az este
a tájat sötét palásttal terítve be.
Az égen felragyognak a csillagok.
Kíváncsian varva a holnapot

szemeinket Álomtündér fogja le.
Szinte simogató a lágy keze.
Reggelre kelve frissen ébredünk,
mert szépálmot adott Álomtündérünk!

Álomtündér! Te szép csodalény!
Vezess az álmok ...

Csendes pillanatok emléke éget.
Apró gyertyaláng vetít egy képet.
Pislákol, kialszik, megragad, nem ereszt.
Hiányzol, s Te mégsem tudhatod meg ezt.

Mosom kezeimet-
Bár tiszta,
Mint a patyolat,
Senkinek nem ártottam soha
Az ég, a nap alatt!
Hogy megfagyott egy csövi
A parkban egy padon?
Egy részeg...ez derült ki
A boncasztalon....
Egy másik meg éhen halt,
Mert lopni nem tudott...
Próbálta egyszer-kétszer,
De mindig lebukott...
Tovább sorolhatnám,
Ki családot irtott ...

Esik az eső! Nedves a táj.
Szürke a világ és csupa sár!
Jó lenne, ha már vége lenne,
és egyelőre tovább nem esne.

Hogyha esik, miért esik, ha nem, akkor miért nem?
Vajon ki tud választ adni erre, a sok miértre?
Az én válaszom e kérdésekre csak egy lehet:
kergesse el már a szél a szürkülő fellegeket!