Mikor az embernek a szíve nyiva-tárva,
Mint a falusi porta, melynek nincs is zárja,
Aki arra téved, mindenkit szívesen lát,
S mikor elmegy, megköszöni látogatását-
Az én szívem is ilyen volt, egészen addig,
Míg nem jöttél. Míg nem voltál. A pirkadatig
Vártam a hajnalt. Tudtam, hogy majd eljössz:
Tudtam, hogy érdemes várni rád, míg ...

Hasít a csend,
Köbnyi térben feszül
Fuldokló mellkasom,
S csak hallgatom
A némaság dobbanó hangjait,
Ízlelem a fájdalom
Mérgező kortyait.
Közben látom a jelent,
A bánatot itt a szívekben.
Hangom szivárgó suttogása
Oly kietlen.
Szavaid mormolom:
Egy ölelésnyi térben
Most is elvesznék,
Öled köz egészen.

Vajon tudja a test,
hogy ki ütötte, az szerető kéz?
A pillanat hevében,
elsuhant messze, távol a józan ész.
Begyógyul, begyógyul,
de a szív hangja az soha,
mindig benne, ott halkan,
dönget a perc, a pillanat, tova.
Az ki szeretett,
és bizonyította is hajdanában,
ölelés helyett megölt,
megölt a hirtelen indulat havában.

Az ...

A szerelem képes megmérgezni mindent,
Romba döntve földet, megtagadni Istent,
Nyomot hagyni kőben, emberben és szívben,
Gyilkolni, hazudni, tönkretenni mindent.

A szerelem olyan, akár a lélegző fák lombja,
Az idő kikezdi, a tél keze lecsupaszítja,
A szerelem, akár egy seb, mi folyton vérzik,
Mely dacosan megállva, az örökkévaló sziklát ...

Veled vagyok még gondolatban-
Bár a messzeség úgy fáj, nagyon,
Azt képzelem, hogy mindig itt vagy,
Hogy átölel a két karom.

Azt képzelem, hogy sóhajom száll,
És megpihen a válladon,
Ehelyett csak könnyem hullik,
Bár szégyellem, de vállalom!


A tehetetlenség érzése,
Hogy nem tehetsz mást - nincs kiút!
Csak a reménység ...

Tudom, hogy nem hiszel nekem,
Tudom, hogy megvetsz engem,
Tudom, hogy, ha rád nézek,
Tudom, szívemnek nem tudok parancsolni.
Tudom azt, hogy lelked és szíved nem fogad el,
De Tudom azt legalább, hogy szerethettem egy nőt
Aki nem érzett így irántam, de boldog vagyok, mert már
Nem félek elmondani érzésiem.
Tudom, nagyon szeretlek és nem fogom addig ...