Ha reggel ébred a város,
Mindenki nyűgös meg álmos,
Csak a kukázók nem restek,
Ők a nappali rókák és nyestek,
Már a kukáknak java része
Átkutatva, átlesve, átnézve:
S ha valami-bármi!-potenciális érték-
Az ő mércéjük szerint persze más a mérték!
Zsákba kerül minden, ami egyszer pénzt hoz,
Ha többen is vannak: marakodva ...

Szégyen e élni úgy, hogy azt mondják nincs hazám?
Szégyen lenne beszélni arról, ami volt talán?
Szégyen e megszólalni anyám nyelvén akárhol?
Szégyen, ha magamban vagyok, mikor senki sem pártol?
Szégyen lesz, ha azt vallom, aminek születtem?
Szégyen volt az régen, ha azért semmit nem tettem?
Szégyen e az, ha az Isten szava magyar, a kenyér és a ...

Ahonnan a szívem ered,
Azok a Szilágysági hegyek,
Vagyis inkább dombok azok,
De számomra a legnagyobb.

Ahonnan a szél fújja szét,
Akármely gyom illatát,
S ha onnan fújja, ahol felnőttem,
Úgy érzem, mint a rózsafát.

Felhőbe bújt a nap ma is,
Várva a hívó szóra, a legyintésre,
De nem kell aranyba fesse a tájat,
Ez a föld ...

Lélegzeted cseppjei hullanak belém,
a lábad nyomában megbuvó
fájdalom is az enyém.
Álmodni szabad már rólad,
Örzöm szemed kékjét!
Játszik velem a megtépázott remény-
meg kellene taposnom az ábrándok bolondságát,
telefonom némaságát,
Mert te élsz, nagyon messze, de élsz!
Üvöltő emlékeim hangja hozzád el nem ér.
A dermesztő ...

Ha a csönd birodalmának
gyilokjai tépik lelkem:
Tűzz egy szál virágot hajadba,
s kacagj a napsugárral.
Ne törödj az elmúlt idő jajával,
hisz csak álmodni akartál,
hittél két lélek szavának,
de csak a kín gyönyörűségét énekelték
neked.
Ne sírj, én a jövő elé megyek, nem érintem
homlokod többé!
Csak vak tükörből nézd ...

Ha egyszer majd találkozunk,
nézni fogjuk egymást!
A gondolatok nem formálódnak szavakká,
ott lesznek a levegőben a ki nem mondott
érzések.
Szerelmünk gyönyöre, átka a fájó sóvárgás múltja,
bosszúnk ezernyi módja.
S mégis a vágyakozás tölti be a
lelkünk.
Én, az ég kékjébe öltöztetlek,
tenyerembe gyűjtöm szemed ...