Látlak téged, kedves,
túl az álmokon,
érzem, ahogy megpihen
kezed vállamon.

Látlak téged, kedves,
túl a vágyakon,
legördülő vízcsepp vagyok
a mellkasodon.

Látlak téged, kedves,
hunyt szemhéjon át,
minden pillanatom őrzi
szívednek szavát.

Látlak téged, kedves,
akármerre mész,
szívem titkos ...

Béke szállt szívemre,
ahogy az óriástölgyek közt
lassan, elmerengve
meleg őszi napsütésben
színes levélszőnyegen
roppanón lépkedve
sírodhoz értem, s köszönve neked,
mintha kicsit hazaérkeztem
volna... szinte irigykedtem,
ahogy ott csendben
lelked valahol távol,
messze megpihen...
Már egy évtized sincs,
s éveim száma a te ...

Tested már porrá lett,
Férgek vacsorája-
De a szemed fénye
Csillagok közt sétál,
Szeretettől fénylik,
Az éj fényes-ékes
Csillag-promenádja!

Szeretet-országban
Van egy virágoskert-
Sőt, az egész ország
Halom virágot rejt!
Az ország közepén
Két szál piros rózsa-
Mind a két virágnak
Csodaszép a bokra.
Terem az virágot
Midegyik külön is,
Hanem a két bokor
Összenőtt maga is.

Szeret-orszában
Igy történt az eset:
Szeretet-virágból
Szerelem született!

Későn nyílt a rózsa,
Pedig piros rózsa-
Csak egyedűl virit
A rózsabokorban.-

Illegeti magát
Mintha szép lány lenne,
Pedig egy szép leány
Gyönyörködik benne.

Letépné magának-
Adná a legénynek...
Le is tépem rögvest,
Ha férjhez kérnének!

Csakhogy késő volt már,
Elszáradt a rózsa-
Ezért maradt a ...

A téli erdő meghitt, békés csendje
a mozgó világ nyugalmát adja.
A lábaim alatt meg-megreccsenve
törik el pár lehullott gallyacska.

A leheletem párája a levegőben látszikl.
Az út egy bevágásban kanyarogva vezet tovább.
Képzeletem a múlt itteni eseményeivel játszik.
Felsóhajtok. Haza megyek. Kedves erdő! Viszlát!