Rímek monoton koppannak.
A vonatkerekek kattognak.
A kocsiban verseket olvasnak
hasznára az időmúlásnak.

Manapság ritka, ki verseket olvas,
pedig lélek van a verssorokban.
A költő őszinte érzelmeket ad,
az olvasó értékeket kap.

Az idő gyorsan múlik, a vonat halad.
Értékek cserélődnek órák alatt.
Tehát a vonaton verseket ...

Ha a gondolat a csillagok közt lépdel:
Ráragad a pora: csillag-gondolatjel...
Visszatér útjáról, fénye csillog-villog-
Fényes a gondolat, de a föld egy billog:
Itt minden csupa sár, hányadék és ócska
Gondolattársítás, árulás és mocska
Jelennek, jövőnek- a létnek, a múltnak:
Részeg matrózok dülleszkednek pultnak....

Egy furcsa utat járnak emberek e korban,
Testük elporlad, a saját maguk építette kohókban.
Nem más, a halál rögös útja ez,
Ezen ereszkednek mindannyian a holtak közé.

Rögös és kemény új, minden lépés kínszenvedés,
A vesszőfutás ehhez képest gyerekjáték lehetne.
Nem tudják mi vár rájuk csak, hogy ki jön utánuk.
Látják gyermekeik, ...

Te! Miért ítélsz el, mert már megtették páran?
A szavakkal az életem a szemetek elé tártam.
Hiába nem esik jól, pedig ez így van,
Mert mindegy, hogy előtted vagy az ágyamban sírtam.
Lehet más vagyok, vagy csalódtál bennem,
De csak emberek vagytok a mentségetek ez legyen.

Azt hittem ti látjátok mások mit éreznek,
Jónak tűnő barátok is a ...

Csodás szép ország ez, hisz ő nevelt fel minket.
Ebben a világban számunkra csak ő teremtett helyet.
Mégis sokan innen külföldre vágyódnak.
Lelkükben mégis ott heverésznek ölén Magyarországnak.

Jobb élet reményében külföldön vállal munkát,
Éltető szívében nem feledi óvó honját.
Nem érti mit tegyen és fogja kis batyuját,
Keresni ...

A paplan szélébe álmodtam ezt a sort,
Ami messze repít egy jobb kort.
Ez a nap vége, aludhatok végre éjjel,
De párnámból kimászik a hajnal,
És vele a nappal őrült nagy zajjal.

Én álmodtam egy világot de csakis magamnak,
Hol a holnapok jönnek s nem szaladnak.
De a hétköznapoktól a lelkemen egy harapás,
Ebben az életben az élet dala ...