A mosoly az arcomon,
Már rég megfagyott
A boldogság számlája
Nekem, túl drága volt.

Hisz van bolond ember,
Ki megbízik másban,
Ki azt hiszi, jól van így,
De szívében más van.

Néhány meg elhiszi,
Hogy elmúlik egyszer,
De később majd rájön,
Ettől lesz ember.

De mért kell hogy élő,
Ezt így élje ...

Annyira szeretném kezembe venni
A föld sebeit bekötözni
Az embert bőréről letörölni
A régi rendet visszahozni

De csak sötétben járok s én is vérzem
Sebem súlyos lassan bevégzem
Látni már nem fogom de hatását megérzem
Hol múlt sebeit befoltozza gyógyító vérem

Látom az arcod,
Szép barna szemed,
Sajnálom, hogy ott és most nem én vagyok veled,.

Fáj a szívem,
A mellkasom sajog,
Testem, lelkem évek óta csak teérted rajong.

Ordítani tudnék,
De sajnos nem lehet,
S iszonyúan fáj, hogy más áll melletted.

Szeretlek téged,
Szeretlek nagyon,
Elmondhatom neked, de őt cserben ...

A szerelem elvakít,
az érzés megbolondít.
Tudom hogy nem szeret,
de szívem így mit tehet?

Nem tudja, de imádom,
telt ajkait kívánom.
Nem tudja, de mit tegyek,
ha csak várok, sosem tudja meg.

De mit tegyek ha nem szeret?
Egy ember ekkor mit tehet?
De ha elmondani nem merem,
Hogy tudja meg, Szeretem?

Megtudja majd, hisz én is ...

Egy érzés talán fájdalom
Mi lelkem gyakran járja át
A búskomorság, szánalom
A szívem lassan szúrja át

A múlt vidám perc itt a bánat
A most nem számít már
Az élet képe jéggé szárad
Kísért a halál.

Te várod még a langy tavaszt
Bár érzed többé nem jön el
Sebet hideg szél fakaszt
Meleg többé nem ...

Még mindig megremegek,
amikor az éj néma szavaid
lágyan körém teríti.
Sóhajzuhatagom befedi és
elrejti, magában újraéli.
Ilyenkor:
- átölel az emlékcsönd -
Már elsimultál álmaimon,
s én a tiéden,
fáj még az érintetlen szenvedély
ami a messzeség kék egén
felhők közül ki-ki kukkan még.
Tartja még az éj az ...