Bánatomban tollat fogtam,
Hogy fájdalmamat leróhassam.
Olyan keserű a világ,
Nem ismer már meg fiát.
Nem szenvedünk tán eleget?
Vagy hazánknak fizessünk meg?
Emlékezzetek a múltra,
A Petőfi háborúra,
Vagy József Attilára,
Kinek mindig fogott tintája.
Nem volt még a hadból elég?
Meddig szenvedjen a magyar nép?
Uzsorások, csalók, s ligák,
Nem kell nekünk politikák.
A hazáért mi élünk s halunk,
Nem ti, akit nem akarunk.
Mért kell most megfizetnünk?
Élni akarunk, s mi vesztünk.
Jó lenne már, jönne csoda,
Aki rátérít a rendes útra!
Sokat bűnhődött már e nép.
De mindig csak egy hazafiért
Mert mért találja egy valaki,
Hogy a magyaroknak
Meg kell halni!