Minden éjjel kimegyek, nézem a csillagokat,
Mindig érzem ugyanazokat a lágy illatokat.
Felidézem magamban a legszebb pillanatokat,
Milyen is volt anyám karjában nevetni!
S gyermekként az almafánkra felmászni.

Ó ilyen a gyermekkor gyönyörű lábnyoma,
Mi megmaradt szívem örökzöld pázsitján!
Minden eszembe jut éjjel a csillagok ...

Itt vagyok, én élek, látom a szörnyű világot,
Mi a sírodra nem dob semmit, de én egy szál virágot!
Meddig élsz, mit csinálsz, mit teszel?
Nem tudod meddig húzhatod ezzel a léttel.
Csak kapaszkodsz egyre feljebb két kézzel!

Nincsenek prófétáink kik vezetnek igaz hittel.
Vagy mártíraink, kik együtt halnának a néppel.
A székemen merengve ...

Az élet egy perc előtted nyitva a kapuja.
Nincs kéz ami téged még ide húzna vissza.
Egész tested az élet hideg vizét issza,
A lelkedbe látok és ez mindennek titka.

Ez az egy perc mi érted vagy rólad szól.
Az élet ami feletted angyal szárnyakon száll.
Az örök gleccserek ormán a messzeségben.
S ennek árnyékában ballagsz mással kéz a ...

Most törött szárnyakkal a hátamon,
Itt járok én is ezen a földön,
Ahol az életfogytig tartó büntetésemet töltöm.
Könnyes szemeim már mindkét kezemmel törlöm.

Én az életet hívtam ki egy párbajra,
S a végzet jött és beleestem mérgező csókjába.
Mondani csak ezt tudom: ide születni kell,
Mindenki ugyanazt élje meg ez így lenne ...

Nyár van zsibong a park az utca,
Mókás gyermekek hada tölti be a tereket.
Én is közöttük vagyok, és velük futok,
Majd egy buta játék miatt biciklire pattanok.
Halk csengetéssel messzire gurulok.

Oly messze hol már a fákról hull a levél,
S a sárgásbarna avaron csúszik meg a kerék.
Mi ez álmodok? Nem! Ősz van már!
A kis kezem megnőtt s a ...

Itt ahol élek már mindenki keresztény,
A pogányok a népet most lefejeznék!
De élükre mégis István Királyt helyezték.
Mert ugye csak Szittya a magyar nép!

Járkálj csak halálraítélt, lázadj,
A hóhérok véres baltája mellett fáradj!
S a zsarnokságnak helyet ne adj,
Az eddigi életed helyébe mást ne adj.

Mert nem attól vagy férfi, ...