Félek attól hogy felkel a nap
Hogy arcomhoz ér és megsimogat
Az éjszaka az én világom
Úgy életem mint halálom
A temető az én otthonom
Elhagyni félek nem akarom
Az új dolgokban már nincs erőm hinni
Itt akarok élni nem akarok menni
A hold sarlója a mécsesem
Ott nincs fájdalom nincs félelem
Ha sétálok földszagú ruhámat felveszem
S ...

Én egy barna lányt szeretek,
Féltve őrzöm előletek.
Arca pozsgás, mint a
Vörös rózsa szirma.
Szemei mélykékek,
- Istenem, de szépek! -
Bőre bársony pamlagán
Fürge ujjam szaladgál,
Mikor csendben szerelmesen
Csókkal kényeztet kedvesem.

Én egy barna lányt szeretek,
Féltve őrzöm előletek.
Hangja remegő ...

Mindenki a lelke mélyén azt képzeli,
eltúlzom kínlódásom, pedig ők nem érzik.
Az a mondat nem bánja sokig annyira,
kit oly nagyon megszerettem nem az mondta volna.

Véletlen, vagy direkt hagyta el ajkait,
nem tudom, úgy érzem bánatomon nem segít.
Rájöttem haragom nem létezett ezelőtt sem,
csak lelki fájdalmat éreztem, s fogok úgy ...

Itt az ideje a tanulásnak,
nincs a szívemen más csak bánat.
nem tudok másra gondolni ezen kívül,
miért bánnak az emberi szívvel íly kegyetlenül.

Szerettem volna jó barátságot kialakítani,
nem sikerült! szívem ezt kiáltja ki.
Fájdalmas lesz az elkövetkezendő időszak,
csak egy mondat volt az, mi szívemnek erőszak.

Remélem nem lesz ...

Verseidben látjuk gondolatban a világot.
Rímeidben érezzük a megélt valóságot.
Írásaiddal mindig gyönyörködtetsz minket.
Munkáiddal gazdagítod az emberiséget!

Szorgos tollad forogjon nagyon sokáig!
Szavaid érjenek el az olvasók tudatáig!
Őszinte mondataid terjedjenek szerte széjjel!
Írj még sokáig ilyen jóságos szenvedéllyel!

Ülnek a nyárban egy erkély meghitt árnyában.
Beszélgetnek egy tál friss gyümölcs \'társaságában\'.
\'Terítékre kerülnek\' a mindennapi témák,
az életet nehezítő anomáliák.

Mennyivel másabb minden gondot így megbeszélni.
A nézetkülönbségeket tiszteletben tartani
az együtt éléshez rendkívül fontos dolog!
Ez határozza meg a jelent ...