Lehunyt a nap, s feljöttek a csillagok az égre.
Én nem látlak, de ők csak téged néznek.
Fognám két kezed,ölelnélek,de csak a sötét éj ölel téged.
Hát ha vannak ilyen éjek,
csukd be szemed, s álmodj, álmodj nagyon szépet.

Ha rád gondolok, gyorsabban ver a szívem.
Ha veled vagyok, táncol a lelkem.
S elképzeltem mit tettem, mindent összetörtem,
csak azért hogy mit gondolok elhiggyem,
mit mások akartak hogy higgyem.
S megtörtént hogy elhittem,
s még magamat is átvertem.

Csupán emberi érzések ,s örök gondolatok.
Csukott szemem tükrébe nézve mikor téged látlak,
sötét álmatlan éjszakán is álmomba várlak.
Kinyitom szemem, szétfoszlik minden álmom.
Újra becsukva szemem, arcod talán újra látom.
Csak éberen fekszem, s várom, várom ...

Eltűnt minden álmom, mikor én öltem meg.
A reményt, ami örök volt;
a jövőt, ami így a múlt lett;
a szerelmet, ami jelentette az életet.
Így lettem saját gyilkosom, s eltemetett az élet.

Már a fény se néz rám, mindig csak engem nézett.
Mint én, mikor a szemedbe nézek, benne látva magam a pokol tüzébe égek.
Azt mondtad mindig, sosem írok szépet, én néztem,hogy semmit sem értek.
Pedig írhattam volna, anélkül hogy kelljen kérned...

Ha igaztalan a vád:
Hiába görbül lefelé szád,
S a könnycsepp sem fordul vissza,
A sós ízt legfeljebb
A te ajkad issza-
Mert részvétet ha lelsz is:
Igazit nem kapsz,a mélyet:a lelkit!


Tanuld meg végre:egyedül vagy,
Csak a bánatod, mi végtelen nagy!
A sors, nagy bölcsen úgy rendelkezett:
Az ember egyedi,
Tehát magányosnak ...