Madárnak lenni jó lehet
szárnyalni, mint egy üzenet
suhogni a messzeségen át
érezni azt, hogy van Isten
szabadsághoz nőni simulni
akár a virág és a nyár
kapaszkodni szélbe és időbe
jókedvű felhők rengetegébe
s mindig dallal érkezni
vinni egy madárcsőr- éneket.

Szeretem a délutánokat,
ahogy tágra nyílt szemel
benéznek szobám ablakán,
és némán csüng a szó,
könyökig felhúzza magán
az időt,
s mint öreg bölcs emeli arcát.
Szeretem a munka utáni gondolatokat,
ahogy megméretkezik az ember,
álmodó terveit szövi
lapozgat élete könyvében
s emlékeit idézi.
Szeretem a felejthetetlen ...

Megmosakszik a föld,
megmossa lányait, fiait,
törülköző a nap,
letörli könnyes arcodat,
majd megfésül a szél,
eső után,
oly szép és ifjú a Világ.

Tűnőn térdelnek kicsiny nyomok,
pillanatokba bomlanak a múlt virágai,
átkelnék az óriás hídon,
ha várnál rám a túlparton

Elégtek gyertyák ezrei,
faggyúba zsibbadnak szokásaink,
várok jóra, örömre
félrevert harang a szívem.

Üzennek fék, virágos rétek,
fekete pettyes pillangók,
zokog az eke a barázdák ...

A nyáresti lombok alatt
a sok ember együtt mulat.
Szól a zene, harsan a dal!
Mulat idős és fiatal!

A fúvósok bőszen fújják
a sok laendlert és a polát!
A közönség vígan táncol.
Az égen a Nap is viháncol!

Félhomály beszűrődik az ablakon
arcodat többé nem láthatom.
Elvakítja szemem szádból ömlő félelem.
Fehéren-feketén peregnek a képek
Elfogytak a színek
épp hogy csak élek, meghalt a lélek.

Levegőt lassan s halkan veszem
a külvilág zajait figyelem,
Itt legbelül megállt az élet
Tisztán, lélekkel szerettelek Téged.
Bennem ...