Beszélsz velem, hallom, csak üres szavak.
És most ez a zárható kapu.
Elveszettnek talán a boldogság.
Akarom, hogy neked, de a félelem tart vissza.
A félelem, hogy megint csalódott.
És akkor én világom ismét romokban hever.
Mondd csak, mi volt az összes, hogy az egyetlen cél?
Talán ez volt az egész csak egy játék?
Hogyan lehet elfelejteni ...

A hajnal fényei villannak fel a szobánk ablakán.
Éjpaplanos álom ül a házak árnyán.
Éjjeli álmaink tűnnek az ébredésnek lassú szárnyán,
az új nap tündére világosodó álomvánkosán.

Hanyatló bíborvörös Nap sugara fesse meg arcodat,
Legyek én, és fénye, akik csókoljuk pirosló ajkadat.
A fellegek mögül sóvárgón mosolyogjon reád a Hold,
Ruhád irigyli, amelyet a bíborszínű Nap bemázolt.
És öleljen még, ezernyi csillagsziporkázó sugara.

Titkos szerelem a szürke köveken ,
meghitt ölelésben a múlt és a jelen.
Az öböl kihalt, majdnem kiszáradt már,
jövőnkről énekel egy ismeretlen madár.

Szótlanul állsz, én majdnem könnyezek,
titokban szeretni,nekünk így lehet.
Nem boldog az ki soha nem könnyezett
nem szeretett az, ki nem szenvedett.

Kezem a kezedben, nézek a ...

Hová tűnt az igaznak hitt boldogság?
Boldogság volt-e, vagy álnok hazugság?
Mitől válik keserűvé az édes pillanat?
Miért tud fájni, ha érzed, becsaptak?

Ki tudja mit tartogat számodra az élet,
Ki sosem volt boldog érdemel-e szépet?
Elrepül feletted vágyad kék madara,
Bezárul előtted egy kalitka ajtaja.

Boldogabb-e ki sohasem volt ...

Csattog a metszőolló. Itt a szüret!
Étkezésre csábítanak a szőlőszemek!
Alakjuk szépséges, sőt, mi több! csodálatos!
Ízük felséges, nagyon finom, varázslatos!

A múlt évek munkáinak eredménye
csúcsosodik ki abban az ízélményben,
ami kizárólag akkor mutatkozik,
amikor a számban a sok szőlő szertefoszlik.

Íme a múlt munkája ...