Drága szülém Dadám, mennyire hiányzol.
Olyan nagyon imádlak! Tán, mert öregszem?
Látni foglak mielőbb, mert bízom benne.
Remélem látlak még, ugye Szülőföldem?

Hiszen rövidesen már hatvanöt leszek.
Édes, kedves, származásomnak kegyhelye,
Anyámnak altató bölcsője, és nekem.
Csodás életem útja innen indult el.

Itt van az Ősz, hullnak a falevelek,
A test csak didereg, a szív melegebb.
Fázom, jöjj közelebb - hadd ölellek át,
Szorosan ölelj, hogy érezzük egymást.

Szeretlek én mindig - csakis Te veled!
Ahogy én Téged, úgy szeress Te engem.
Nagyon szeress engem, ahogy én Téged.
Így lesz majd köztünk forróbb a szerelem.

Találjon Rád most a szerelem,
Bódítson érzéki dallama,
Selymesen lágy pergő zenéje
Gyöngéden öleljen át, Téged!

Kívánom, hogy valóság legyen
Boldog légy kérlek, ámde velem!
Karomba zárlak, ajkunk forrón
A vágytól, szenvedéllyel tapad.

Az őszi Nap lágyan simogatja a kertünk pázsitját
és sárga levélbrokáttal takarja be a kertet magát.
Egyelőre a Nap még elég erős melegét szórja a tájra,
de már a hajnal csípős hűvössel virrad az új napra.

Aztán a köd lassan felszáll, a hűvösség múlik
és a levegő a Naptól lassan felmelegszik.
Nem hiába! Most már eljött a szép ősz! ...

Tudtam, hogy jönni fogsz, vártalak nagyon,
Egy nyári, tűzforró hétvégi napon!
Megláttalak, hevesen dobogott szívem,
Éreztem Te vagy, az igazi nekem!

A napfénye elvágódik szépséged előtt,
Hogy láthasson, szétnyitja az ámuló felhőt!
A formád íves, fényes, ötletes,
Te gyönyörű Kawasaki Zé hétötvenes!

Ember vagyok, és nőnek születtem,
Megérintett a távozás szele,
Ma örültem annak is, hogy lélegzem,
És a fejem gondolatokkal tele.

Még nem készültem fel, dolgom temérdek,
Szeretnék nagy dolgot tenni és hinni,
Szeretek és engem viszont szeretnek,
Tudom, csakis így érdemes élni.

A nap mindig süt, csak nem mindig látni,
Ősi, ...