Minden magyarnak, aki csúcsokon lehetsz.
Magyarnak, nagynak lenni, kérdés nem lehet.
Ezerkilencszázötvenhat - utána, közte,
Kettőezer kilencben szabadnak lenni.

Büszke lehetsz magadra, hiszen magyar vagy,
E nagyvilágnak tehetséges embere.
Felemelheted, tartsd fenn magasan fejed,
Boldogan, vidáman, önfeledt mosollyal.

Dalolj, beszél ...

Te vagy minden gondolatom,
Te vagy, kiért a szívem dobog.
Te vagy nekem a szél, mely átjár minden apró rést,
S Te vagy nekem a fény, hogy lássak reményt, szerelmedért.

Te vagy nekem a legszebb álmom,
Te vagy az én a boldogságom.
Te vagy, kit ha látok eltörpül minden más,
S Te vagy, ki miatt nem győzhet a távolság.

Te vagy lelkemben a ...

Valami történt velem idebent.
Fogoly lettem s mégsem lázong szívem.
Lakhelyem a szerelem börtöne
S az érzés mámora ide láncol örökre.

Rabtartóm vagy, édes kínzóm,
Testemet csókjaiddal lassan emészted fel
Hogy szívem szabad prédáddá váljon,
Hogy tiéd legyen, téged szolgáljon szüntelen.

Egyszerre rettegem és kívánom e ...

Egyszer, ha felnövök, hidd el jobb leszek,
de addig is azt kérem, fogadj el így : gyereknek.
Még néha nem látom át, mi a jó és mi a rossz,
pedig valójában nem vagyok gonosz.

Én több vagyok, mint hinnéd, csak még nem találom helyem.
Erős vagyok, de védtelen – a toll az én fegyverem.
Táram az el nem mondott szavak,
már csak papíron vagyok ...

Tompa puffanás.
Arcom a porba hull.
Túl halk némaság,
árnyékom hátba szúr.

Jóllakat az éhezés,
pihentet a nyűg.
Összerak a szétesés,
szívem lángokba hűl.

Túl hangos a csend,
oly sötét a fény.
Szétszórt lett a rend,
benned lettem én.

Mától mindenki idegen,
mert a világ oly fakó.
Csak sírni vagyok képtelen,
pedig sírni volna jó,

Csak a holnap fáj jobban a mánál,
mert a tegnapé a tűz.
Aki tovább él a halálnál,
az igaz álmot űz.

Ha megérzed a holnapot,
miért mész a sors után?
Eldobsz minden lapot,
s ha vesztesz, csak nézel bután.

Elnyomod a ...