Az én csizmáim maguktól mennek,
hála a latyakos időnek.
A jobblábas hívja a ballábast,
amaz meg kéri a jobblábast.

Hogy a csizmáim bizony önállóak lennének? Szó sincs róla!
Én vagyok, ki ezeket a csizmákat ősszel-télen hordja!
Csizmáimban, mint az életemben, jól érzem magamat!
Látva, hogy kinn esik, csizmáimra nézve írtam e sorokat.

Megéri-e vagy sem?
Sosem fontolgatjuk,
Mikor a szerelmet
Ajándékba kapjuk.

Mennyi benne gyönyör
És mennyi a bánat,
Egyensúlyban leszünk?
Szívünk nem találgat.

Van a gyermeki, mely
Angyalian tiszta,
Szemünk érzékeli,
De szívünk még néma.

Az első szerelem
Felkelti a vágyunk,
Még csak ízlelgetjük
S átszövi az álmunk.

Majd szerelmek jönnek
Melyek különböznek,
Más illat,más érzés,
Györörüek,szépek.

Mindegyikről hisszük,
Hogy ő az igazi,
Majd feledésbe ...

Boldog nappalok és
Szerelmes éjszakák,
Forró ölelések,
Lángolás,tűz,parázs.

Csókok finom íze
Kábít és mámorít,
A test közelsége
Szüntelenül csábít.

Nem lát és nem is hall,
Önző vagy önzetlen,
Olykor elégedett,
Vagy elégedetlen.

Ismerjük erejét,
Ezer színben játszik,
S tudjuk mi vár ...

Fény és árnyék.
Most éppen melyik oldal
Mi hozzád tartozik?
Ellenségünk a sötét
S úgy gondoljuk, csak a fény boldogít?

Honnan is tudhatnánk, mi a világosság?
Ha nem ismerjük a sötét oldalunk.
Áldásért miért is könyörgünk?
Ha hazug, és rideg minden szavunk.

Szeresd hát először is önmagad!
Fény és árnyék benned ...

Elnémul a világ zaja,
csendesül a gonosz is a szívben,
a csücskében kuporogva
szenténeket hallgat ő is híven.

A szeretet ölelgetve
gyógyítgatja hideg,sivár lelkét,
a fényével melengetve
széppé teszi neki is az estét.

Mert az Isten egyformán ad,
nincs kivétel soha a kezében,
ha jó,ha rossz megáldja azt,
helyet kapnak ...