Úgy nézel rám, mintha
szemedbe sütne a Nap,
engem találsz szépnek,
vagy a szememben önmagad?

Úgy érint a kezed,
óvatlan és téveteg,
mintha a bőrömön
parázs égetné meg,

Pedig szerelmedet
üzeni tekinteted,
s illatod súlya, ahogy
lehajtod a fejed,

Pedig felém jelzed
néma félelmedet,
hogy elválunk, s többé
nem érinthetsz meg...

Ne szólj egy szót sem.
Ne kérdezz engem,
szeretlek, örökké...
Te tudod, s én érzem.