Ne kérdezd azt, kit takar e jelöletlen földhalom,
Milliók nyugszanak békében névtelen a parlagon.
Az ember meghal, a név eltűnik, de az eszme megmarad,
És örökké él, amíg ezredévek sokasága elszalad.
Ne kérdezd hát, kit takar e hant, kripta vagy kopjafa,
Az igaz utat nem a múlt, az élő jelen mutatja.

Színaranyát bőven szórja széjjel
a Nap, sárgáját keverve a tó kékjével,
majd lassacskán merül a hegyek ölébe
és mindent befed az éj sötétje.

Felkapott a remény
hintázott velem
mint szikrázó napfény
ragyogott nekem

mosoly formájában
arcomra kiült,
ez érzésnek szívem,
lelkem is örült.

Maradj velem – kértem,
ha nem vagy igaz
akkor is kell nekem
ez a kis vigasz.

Változó érzelmek
mint az évszakok,
éjfekete felhő
fedi a ...

Túl vagy az életed delén,
Túl jutottál száznak felén!
És túl vagy már a nehezén,
Jobb lesz, mint az elején!

Ne gondolj a rossz napokra,
Csak a vidám holnapokra.
A pozitív szemlélet,
Vidámmá tesz sok évet.

Itt van a pohár esete:
Hogy félig üres, vagy félig tele.
Nézheted ezt így is, úgy is,
Lehetsz vidám, lehetsz bús ...

\'Szövetség ez már, nem is szerelem\'
/József Attila/

Sorsod: a sorsom, megvan írva
Lemoshatatlan gyöngy-betűkkel:
Az én dolgom:ezt hírdetni
A világnak hévvel-hevülettel.
A te dolgod pedig-de, tudod jól:
A tüzet őrizni,szerelemmel,
S rám is vigyázni, ha már nem bírok
A gonoszsággal, a gyötrelemmel.

Még hiszek a jóban,
az ösztön hatalmában,
az írt szó varázsában
a deus ex machinában.

Még hiszek.

De a hit már kevés,
hisz az örök kétkedés
a jó reménytelen harca,
az ösztön kudarca,
a szó hazug mivolta
visszatántorít.

De nem győzte még le
hitem az életben,
a bennem, értem élő én-istenben,
az ...