Nem vágyom én már másra
csakhogy ne váljon mindez köddé
és szívünk egymásért dobbanása
tartson örökkön örökké.

Annyiszor vártam a pillanatot,
hogy arcod újra lássam,
újra érezzem illatod,
tudtam fájni fog – de vártam.

Most itt vagy és mégsem...
Rémalakot öltött egy álom.
Az oly sok csókodtól vérzem,
ajkad íze még számon.

Eddig ébren maradt a fény,
de minden perccel holtabb.
Gyilkolt és éltetett a remény,
de lehet csak ölni ...

Ha felteszem a kérdést magyar??
feleletet nem várok,
mert tudom, hogy úgysem kapok.
De várj egy hang felszólal,
szó nem hagyja nyugodni,
szája már nyitva,
hang ki less ,igen magyar vagyok.
Hangja terebélyes nagy ,
belőle nagy harag tombol,
rendületlenül.

Ő, nem fél kimondani azt amit más elítél,
ő, kimondja, magyar.
S a ...

Kérdem én szabad sírni?
Nem nem és nem,nem szabad sírni.
De annyiszor csalódtam már bőgtem,
feledni nem lehet.
Költő lennék nem tudom,
felfigyelnek rám azt se.
De én küzdök s csalódások ellenére,
én még tartom szavam.

Annyiszor csalódtam még,
számoljam is.
Mondjam el hogy szívem,
beleremeg.
Nem, nem, nem, sírnom
nem ...

lég egy pillantást vetnem rád,
S testem minden sejtjén villámként cikázik át a vágy.
Szemed tükrében édes álmot látok,
Fejtetőre állítjuk mi ketten a világot.

Szeretni korlátok, félelmek nélkül,
Önfeledt mámorban, hol minden megszépül.
Veled szántani a boldogság egét,
Bódultan ízlelni a szerelem nedűjét.

Erre várok, erre ...

Milyen kegyetlenül kopognak a szavak,
ahogy kimondjuk: Nincs.
Nincs, és nem is lesz már soha többé.
Nincs, mert a Van az pusztán csak hátratekintés,
kétségbeesett ragaszkodás egyre távolodó,
letűnt idők emlékeihez.

Zsigerekig hatol a fájdalom,
hogy a jelen a Nincs,
a jövő a Nincs, az élet a Nincs, s a
Van valahol nagyon messze ...