Álomhajó ring
A messzi tengeren,
Mámoros szavakat
Suttog a végtelen.

Óceán fényében
Ébredezik a vágy,
Palástot fon köré
Szemérmes némaság.

Itt van a tél, átadta langyos helyét a sokszínű ősz,
A zöld lombú fa, és egy bokor, - meztelenre vetkőzött.
Lehullatták sárgult levelüket, bizony nem védenek,
Rejteket sem nyújtanak a buja, titkos szerelemnek.

Zöldellő, tömör lombjaikkal a fák sem bólogatnak,
És a lombtalan tar, szürkén sűrű bokrok sem suttognak.
Nem bújhatnak egymáshoz ...

Mikor távol vagy tőlem,
És csend van körülöttem,
Akkor érzem igazán,
Mennyire szeretlek Drágám!

A szívem megszakad,
Hogy nem lehetek veled,
De eljön a pirkadat,
S Te velem leszel.

Addig se feledd,
Mit zakatol szívem,
Hisz Neked súgja:
SZERETLEK KINCSEM!

Ne légy szomorú,
Mert ragyog a Nap.
Meleg sugara
Téged simogat.

Ne légy szomorú,
Hisz fúj a szél.
Halk sóhaja
Neked zenél.

Ne légy szomorú,
Ha bánt az élet.
Hiszen sok barátod
Szeret Téged!

Ezernyi csillag hull most az égből,
Fagyos kis tündérek suttognak az éjről.
Nem is tündérek, hópihék talán,
Jeges csillagpor hull a Földre rá.

Karácsony éjjelén az ablakból látom,
Fehérbe öltözött a táj kint a határon.
Lelkem megnyugszik, s béke járja át,
Boldogan kívánok jó éjszakát.

De a millió tündér nem alszik ...

Ha Rád gondolok felébred vágyam,
s porrá égeti e szürke magányt,
mi bánatot szül csak s véresre marja,
az emlékeknek bódító szavát.

Vigaszt hozna szíved muzsikája,
ha velem lennél sok forró éjszakán,
harmatként hullna csókod a számra,
mint valaha régen szívünk tavaszán.

Oly nagyon izzana szerelmem tüze,
másfelé soha el ...