Mélykék szemed tengerén,
Oly sokszor elvesztem én.
Puha, gyöngy ujjaid közt
Vágyam, mint érett gyümölcs
Izzott.

Remegőn szóltam... mégsem.
Nem szóltam semmit. Most nem.
Fáradt ajkamról mohón,
Pici piros szád csókot
Ivott.

Tegnap szívem jégkamrájába temettelek.
Köréd koszlott vágyakból fontam koszorút.
Utolsó öleléssel átfontam élettelen testedet,
S halotti lepelként rád terítettem
Szomorú lelkemet.

Úgy maradnék e gondolatszerelemben veled !
Dédelgetném továbbra is szívemet.
De jaj, szárnyaszegett madárrá váltam,
S amint földre hulltam, ...

Amikor lezárom
Örökre két szemem,
Csak a testem hal meg
S él tovább a lelkem.

Ha nem tudom többé
Szóra bírni a szám,
Az égi szellemek
Vigyázni fognak rám,
S amikor a szívem
Utoljára dobban.

Ha testet ölthetnél
Elmondanám neked,
Te rémisztő,csúnya,
Fekete szörnyeteg:

Megérintetted
Az Apukám testét,
Miért értél hozzá?
Hiszen élhetne még!

Elégedett leszel,
Ha megszakad a szívem?
Ne őt ijesztgesd,
Gyere birkózz velem.

Én megvívok veled,
Mindig készen vagyok,
Ha erőseb ...

Mióta ismerlek
Az életem te vagy,
Jusson el szívedhez
E néhány gondolat:

Nem érinthet engem
Idegen kéz soha,
Ajkam más ajkát már
El nem fogadhatja!

Lelkem s egész lényem -
Csak neked tudom adni,
Más testet az enyém
Nem akar fogadni.

Félek,feledésbe merül,
Mit is jelent e szó,
Pedig sokat veszíthetünk,
Ha eltűnik a jó.

Tudjuk,hogy az ember gyarló,
Senki nem bűntelen,
Ha nem segítünk másokat,
Sérül az érzelem.

Ne menjünk el egymás mellett
Úgy,mint idegenek,
Lássuk,mi van körülöttünk,
Legyünk önzetlenek!