Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni ...

Ne várj szavakat tőlem,
neked a szívem beszél.
Jobb most hallgatni érzem,
hisz előtted a múlt megírt levél.

Beszél veled a papír,
a leírt betű a lapon.
Szívem a szavakban sír,
eltűnődve kedves arcodon.

Szavak nélkül írom a levelem,
a szívem benne van.
Könny önti el a szemem,
de nevetek mégis oly boldogan.

ne ...

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki ...

Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikreket szülő anyácska, - gyilkosod!
öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.

Mögöttem két halott,
előttem a ...

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad
tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor ...

Nádirigók mi vagyunk, mi vagyunk,
zengjen együtt a dalunk, meghívunk!

Sármánymama mutatja,
gyere kicsim nézd meg!
Náderdőben, nádszálon
nádirigó fészek!

-a szomszédok mi vagyunk, mi vagyunk,
zengjen együtt a dalunk, meghívunk!

-Induljunk hát hamarost,
rendezd tollruhádat,
szomszéd rigók odakint
már csak ...