Tücsök cirip, madár fütty;
Virág lesz majd a rügy

Fáknak zöldje kinő;
Csokrot kap, aki nő

Hajlik a csupasz fa ága;
Kinő lassan szép virága

Rózsaszín, sárga, kék;
Az áprilisi virág, s ég

Igaz, most elmúló március;
A rossz idő miatt nem dús

Madárka a hidegbe visszatér;
Tele van csövesekkel a ...

S lőn két leány Bethániában –
mindkettő igen jámbor lélek:
Az egyik szorgos sürgő-forgós,
a másik hallgatag mélységes.

Midőn az Úr házukba térve
helyet foglalva ott lepihent,
Látta amint az egyik tüstént
az Ő szolgálatára siet.

A másik lányka lábaihoz
ülve figyelmesen hallgatott
az Ő szavára, s füle ...

Táncolj hát énvelem szívem kincse, testem ékszere.
Forduljunk-perdüljünk, együtt repüljünk a fellegbe.
Simogatom finom lelkedet, karcsú drága tested,
Érzelmed kincsvadásza vagyok, egyetlen szerelmed.

Finom a lelked, csókolgatom karcsú, drága tested.
Táncolj hát énvelem szívem kincse, testem ékszere.
Forduljunk-perdüljünk, repülünk ...

Patinás égbolt festékébe mártva
Tél végi töredékes jégtábla-képek
Múltba merülnek ezüstösen végleg
Fehér leplét a föld levedlette mára.

Kibontott haját megrázza a napfény
Loccsanva száll a fekete pocsolyába
Föld nedvét lassan fölnyalni – vágyja
Sziklahasadékból csurran jég-telér.

Kedvünk inaiban tavasz vére ...

Ezer darabra tép a fájdalom,
a közöny hűvös vermében heverek
enyém a szégyenem, a bánatom
magasan fölém merednek.

Közrefogják az árnyékom,
kézen fogva járnak utánam,
ez az én nagy hagyatékom,
megnyugvásom: álmokban.

Nevetve kacagnak felettem,
és én összehúzom magam,
mint öreg fa, gyökereznek bennem,
s lassan ...

Sárga iriggyel nézem a vitrint,
takarja belülről a pára,
két szűz szerelmes szerelme
él hűvös márványba zárva.

Jeges-hideg ajkak csókja,
éppolyan forró még,
mint amilyen volt,
négy ezer évvel elébb.

Szeretni örökké; álom,
mégis igazzá vál,
itt az időtlen példa,
az elmúlás is vár.

Márványkarok ...