(Húsvétra, Ézsaiás és az evangéliumok alapján)

Mindnyájan szépséges emberek,
gazdagok,s kiknek nincs pénzetek,
- jöjjetek terített asztalomhoz, -
égi kenyérrel fogadlak titeket.
Az Én boltomban vegyetek
bort,- és teljék be lelketek
friss tejjel: Igémet egyétek...
Ne gyűjtsetek rozsdamart kincseket,
melyek meg nem elégíthetnek, ...

Saját elmém rabja vagyok,
A halálig elítélve,
Talán enyhítést kapok,
az életet remélve.

Erős vas rácsok gondolataim,
S beléjük ütközöm mindig,
Az ösztön az én fénysugaraim,
Ami ablakomon süt be estig.

Elsorvadok börtönömben,
Állandóan emésztem magam,
Pedig a kulcsok a kezemben,
Kiengedhetném magam.

Önnön ...

Kalapács a járdán
használatra várván
elhagyatottan fekszik
és két cica veszekszik

mellette ugrándozva,
ide-oda szaladgálva.
Virágok ringatóznak,
össze-vissza hajladoznak.

A kalapáccsal a lugast rögzítették
és utána véletlen itt felejtették.
A két cica még mindég veszekszik,
a sok virág a ragyogó napfényben ...

Aki magot vet, az gondol a jövőre
még ha előnye nem is lesz neki belőle,
de dolgos keze verítéke hasznát
családjának és a jövőnek adja át.

Kapál, vet, arat, mert bízik a jövőben,
a szeretetteljes, boldogabb életben.
Reménykedik, hisz jövőre is élni kell,
s az élethez többek között enni is kell!

Kint a világban lehet sok ...

A lehelet megremeg,
himbálódzik az ág,
szél süvít az út felett.

Méregszag tölti be az éjjelt,
port kavaró csend, mély és bús.
Kongó üresség.

Tekintetek tűnnek fel a ködben.
Egy remegő hang,
egy elhalványult íz.
Ölelés, hangok délibábjai.
Rettentő feleslegesség.

Kék az ég, zöld a rét;
A szél a virág porát fújja szét

Repül száz országon át;
Érezni már az illatát

S elcsábítja a népet;
Szabad e locsolni téged