A hold hűvösen rám ragyog,
Csendben egyedül ballagok
Távol a város zajától
Az emberek gondjától, bajától.

Fújja a szél a fák levelét,
Élvezem az éjszaka csendjét
Sötétben megbújó magányos padok
E nyugalomért bármit megadok.

Ilyenkor, egyedül, az ember
Gondolataiban elmerül...
A fantáziám elszabadul...
Néha-néha ...

A gyűlölet fáján, önző keselyűk
Óvakodj a holtaktól, nincs szívük!
A halál csapdáját kerüld el messzire
Legyen példa előtted Jézus élete!
A Nap szerelmesei elhiszik a meséket
S, a világ nem fogadja be a Szeretetet.

Jézus elhordozta a világ keresztjét
Magára véve annak minden bűnét.
Az utcákon hömpölygő halottak,
Kik az ...

Az élet tajtékzó viharában
Hánykolódó lélekvesztő,
Emberi roncsokból felszálló
Sikoly, mily dermesztő!

Semmivé lett üres vágyak,
Hiányt pótló tárgyak,
Reszkető kézzel tartott,
Hervadó olajfaágak.

Cirkusz porondján tolongó
Kíváncsi, néma tömeg.
Vérre szomjas, tébolyultan
Meredő, üveges szemek!

Füst ...

Egy éjjen a kertben imádkozott, gyötrődött
S Júdás egy csókkal árulá el Őt.
Úgy törtek rá, mint egy latorra...
„Ez az Ő órájuk, a sötétségnek hatalma!”

Kajafás főpap elé vezették,
A szolgák leköpték, megverték
A halálra, méltónak ítélték,
Pilátus palotájába kísérték.

Bűne, hogy mindenkit szeretett!
Egy ...

Időspirál, Térgörbület, Időhurok,
gázolhatok bennük kedvemre,
vörös és fehér törpék
a labdáim, játszom velük nevetve.
Szabad vagyok, szárnyam én magam,
hajamban kozmikus sugarak,
kezem csillagport morzsol,
fürtjeim gyémántként ragyognak.
Lelkem a Metagalaktika
a végtelen Csend otthona...
alkothatok, teremthetek ...

Édesanyámnak kívánok,
Boldog perceket;
És még egy csomó-csomó,
Szép éveket

Legyél boldog,
Nekem ez az első;
Locsoljon még tovább,
A gazdag eső

Mossa szép hajadat,
A víz;
Elhervadásod ideje,
Tíz

Persze ezer évben,
Számolva;
Van itt egy meglepetés,
Számodra.