Csendes méltósággal borul az éjszaka a tájra.
A Nap búcsúzik így, lassan, mintha neki ez fájna.
Elmúlt egy szép nap. Itt volt a fiunk, s az unokánk.
A boldogság meghitt, szép érzése köszöntött ránk.

Amire e versnek sorait leírom,
a legteljesebb nyugalom terül szét a tájon.
A fák, a növények bársonyos zöld színe
lassan olvad bele az ...

Megteremted magadnak,
hogy mindig egyedül lehess,
mégis fáj, hogy csak te vagy
aki látod önmagad.

Az emberek, egy másik
világ részei csupán.
Te ezt nem értheted,
csak ássad vermedet.

Te vágytál erre, neked
kellett a csend,
de mutasd fel hol az alkotás?
Vagy hol van bármi más?

Mid maradt? mit büszkén
adnál a ...

Te csak állsz és nézed, ahogy meghalok
Ház számodra ennyi vagyok?
Hogy tudsz ennyire közömbös maradni,
Vagy csak így próbálsz feledni?

Hogy tudsz csak így elmenni mellettem
Veled több lehettem,
Azt hiszem értem,
Csak veled éltem.

Belül égek,
Kívül zuhanok a mélybe,
Csak rád várok,
A célom mégis az árok.

Az ...

Mint nyíló rózsaszál oly
tündöklő vagy.
Tündökölsz a sok nyíló
rózsaszál között de te vagy
a legszebb mind közül.
melletted nyílik a szerelem
virága harmatcseppen nevelkedett
világnak virága.

Te egy istennő vagy a
földi halandók között.
Szeretettel uralkodsz s
szeretettel büntetsz.
Kedves mosolyod kedves
nevetésed békét teremt
minden ember szívében
Te nem haragszol senkire
te az ég istennője.

Fákon himbálózó
picinyke lény vigad:
Egy apró virághad.
Mostohán szélnek szegülnek.
Repülnek.
Felhők gyűlnek.
Madarak elrepülnek.
Ami marad csak az ünnep.
Makacs tartással hevülnek.
Izzó szárnyak szenderülnek.
Paradicsommadarakként
zizegnek
Bomlanak, robbannak a napon.
Úrrá minden iszonyaton.
Bolyhos felhő ...