Gyermekünknek gyermeke, szívünknek ő a közepe.
A mi kicsinyke unokánk nagyon szerény, önzetlen.
Viselkedése közvetlen, megértő, illedelmes.
Ő sokat tud, semmire se kell kérni, mert figyelmes.

Az iskolában mindenki, - szeretik a gyermekek.
Szelleme, jelleme hódít, az okos tekintetek.
Van egy pár jó barátja, akiket vállon vereget,
A minden lében két-kanál pajkos gyereksereget.

Mindig szorgalmas, jól tanul, szerzi a jó jegyeket,
Piros ponttal díjazzák a Tanár nénik ezeket.
Táskájában hordja rendre a sok könyvet, füzetet,
Benne van a lecke, - minden napra való ismeret.

Nagyon, de nagyon kedvel játszani véges-végtelen,
Játékautói vannak, típusában szertelen.
Csillogó, szép autóit kezelgeti rendesen,
Mindegyiket rendezi, szabályos sorba csendesen.

Berreg szája piciny ajka, megadja a hangokat.
Bőszen búgnak fel motorok, ha beindít kocsikat.
Tör előre nagyon gyorsan biztosan, ürge-fürgén,
Összeütköznek az autók, nagy baj van, szörnyűség.

Gyorsan mentők, a tűzoltók, a rend őrei jönnek,
Sebtében alaposan szétnéznek, hol segítsenek.
Szerencsés ütközések a nagy, szörnyű balesetben,
Elvégre komolyabb sérülés egyáltalán nincsen.

A játéknak itt a vége, elvonulnak a gépek,
Típusuk szerint vezérükkel alukálni térnek.
Kis unokánk orcáján a fáradtság leselkedik,
Nagyokat ásítozz, pislant, dörgöli a szemeit.

Anya szól, jer, - fürdeni - előkerül a fogkefe,
Baba-szappan, a szépítés-frissítés mosdószere.
Pancsi a fürdőkádban, elő a törlőlepedő,
Zsupsz, a puha ágyikó, mely illatosan ölelő.

Kicsi unokánk jó éjt, álmodjál mesés szépeket!