Széplelkű édes Szöszkém mondod, hiányod miatt nem kell szenvednem.
Szomorú leszek, köröttem minden kihalt, üressé lesz életem.

Te drága, ám ez kérdés ugye nem lehet, - hiszed nekem, - remélem.
Növesztenék szárnyakat esőben és szélben kedves kicsi szépem.

Hozzád, de szívesen repülnék ó, hogy csókolnálak lázas hévvel
Ölelő karjaid ...

Lelkem erőssége,
Önérzetem, dacom,
Meg a büszkeségem,
Az hogy székely vagyok!

S ha mondják,,magyarok\'
Coki, büdös oláh,
Veled nem tárgyalok,
Nem kaphatsz te velem egyen jogot, rangot,
Szám íze keserű, hangulatom fanyar,
De a lelkem ujjong
Az én nevem magyar!

Magyar most, magyar lesz,
És akkor is az volt,
Mikor ...

Én vagyok a nap és az ég,
Mégse vagyok túl szerény.
Az este és nappal,
Enyém minden habbal.

A levegő és a tűz,
Sosem volt ez szűz.
Víz és föld,
Eredendő zöld.

Versek és rímek,
Mind csak beszélnek.
Író és regény,
Mind csak szerény.

Toll és papír,
Néha kell radír.
Lustaság és ...

Üzenetre várva,
szívemet kitárva
várom az eseményt,
horizonton a tényt.
Merre, hol és miért?
(Aki kéne nem ért.)
Lelkes Bolondulás,
biztos, hogy látomás.


A hajnali fényben
fáj az igézően
tiszta, szép vallomás-
Csikorgó fogfájás
ként élő tudomás.
Megkínzol és éltetsz.
Ilyen vagy te nékem,
szédült ...

Könnybe borult már a szemem.
Pedig most ment csak el.
Nézek az autó után de már nem
látom,hogy merre jár.

Szívem elszorul s nem jön
álom a szememre.
Pedig tudom,hogy vissza jön.
De még is szívem szomorú.

Mikor átölel és lágyan simogat.
Aszt kívánom,hogy soha ne legyen
vége-e véget nem ...

Kihalt az emberség
belőled, mind ami
bennünk a közőség,
ismerős emberi?

Miért e tagadás,
hogy van mi egyforma,
csak külső ami más?
Belsőd nem szólt soha?

Van egy vallomás:
A fenséges csoda
az minden ami más,
szeresd mi egyforma.

Így talán más lesz a
sorsod te ostoba.