Szenvedélyes szerelem


Soha nem engedték,
hogy eggyütt legyünk,
mi mégis találkoztunk
ott, a dombtetőn.


Szemébe nézve mindig is tudtam,
csókja ízéből mindig is éreztem,
hogy ketten vagyunk az egész világon,
s hogy egyedül, csak őt szeretem.


Szerettünk volna messzire menni,
valahol, ki senki se ...

Kint esik a hó


refl.:

Kint esik a hó,
s minden oly varázslatos,
a csengő szól, s a
csillagos ég most csodálatos.


A gyertya ég, s minden
házba betér, a szeretet
járja át, mindenki otthonát,
eggyütt ünnepel így ma minden nép.


De ha szomorú vagy,
s egyedül vagy búskomoran,
nincs ...

Séta az erdőn át


Elindultam egy szép napon,
föl a hegyi úton át,
egyedül mentem, de jó nagyon,
hogy enyém lett most az egész világ.


Béke volt, s csend honolt,
az egész vidéken át,
csak pacsirta szólt a fák között,
kis méhecske szállt tovább.


A fáknak a lombjai közt
fénysugarak törtek ...

Hajnalodik

Hajnalodik már,
csönd borítja a tájat,
csak a holdvilág,
mi még fényesen ragyog


De lassan már,az is
eltűnik az égről,
mint a körülötte
lévő csillagok.


Hideg szél fúj,
éji eső után,
minek nyomait cseppként
őrzik a fák.


S a napsugár,
lassan felmelegíti,
mit ...

(1986. szeptember 15. hétfő. Az írás megjelent
az OMIKK – HÍRADÓ 12. Évfolyamának 9-es számában,
1986.szeptember 24-én. szerdán.)

Nem tudom, mi van velem, de újra érzem, élek!
Szemeimben látom földi másod, képed!

Nem merem elhinni, hogy ugyanaz a lényeg,
Nyelvem nem kettős, s mondataim érted.

Biztos sejtetted, hogy rám angyalok ...

Messze setétedik a Ság teteje,
Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,
Szülőföldem, képedet.
Megállok még egyszer, s reád visszanézek.
Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!
Vegyétek bús könnyemet.

Ti láttátok az én bölcsömnek ringását
S ácsorgó ajakam első mosolygását
Szülém forró kebelén;
Ti láttátok a víg gyermek ...