Ha én már nem leszek,
ne gondolj félve rám.
Nem leszek csak egy emlék,
a feledés útján.

Egyszer minden véget ér,
ahogy múlik az élet.
Nekem most mennem kell,
de őrzöm majd emléked.

Ha én már nem leszek,
nem kell többé félned.
Tagadd le, hogy voltam,
S én megbocsátom néked.

Nem állok utadba többé,
nem ...

(A szerelmes kan vallomása imádottjához)

Szerelmetes kocám, hódolatom tárgya,
te vagy disznólelkem testet öltött vágya!
Tekints reám kérlek, ki így imád téged!
Engedd elröfögnöm e disz(n)ódát néked!
Mikor megláttalak a Sörtés körtéren,
megcsillant a napfény rózsaszín sörtéden.
Ringott telt tomporod, mint tenger ...

Arcomba röhög a vagány magány
Szeretnék magamban lenni és
oly egyedül vagyok bús délután
hogy minden perc szenvedés

Kiszáradt fa testemet féreg rágja
Mellkasomon harkály kúszik
koponyámat üti-vágja
fázó testem verejtékben úszik

Letört karom,mohos térdem
száraz földet túró lábam
omladozó vastag ...

Hajnali tóban a Nap fel kel és lángol a hullám,
Csend ide csend oda csattan a partján, köd lepedő száll,
Át Hold sarló és a verébszárny metszi az éjjelt,
Szusszan a harmat, a néma hidegtől dermed a fűzfa,
Pók hálóján ül meg a gyöngy két nád diadémja,
Pára ez, árként szét az öreg fák csontja között leng,
Egyszer a napsugarak törik át a ...

Mikor felkelek, s lábam padlót ér,
Nem vagy mellettem , lelkem egy üres tér.
Mik régen percek voltak, most fájó órák,
Hőn szeretett isteneim,rám átkaik szórják.
Kérdezni fölös, hisz választ nem várhatok,
Önhibámból áll az idő,s mindent csak ráhagyok.

Tétlen várom napom végét,hogy újra kezdjem azt,
Míg egyszer tán eljössz hozzám, ...

Fénylőn kel fel a nap, pont úgy, mint kelt ezer éve:
\'Fénylik két szememért.\' - szólsz, s belenézve pislogsz.

Délben meglátod magad a tó tiszta tükrében:
Isten-képet látsz, szőrtelen állatot én.

Éjszaka lőn, a sötét égen csillag van ezernyi:
\'Mind csakis értem van.\' - szólsz majom, ó te hiú!