Értéktelen értékeink

A boly sürögve rohan
el nem képzelt útján
rendszertelennek tűnő
nyüzsgő nyomvonalán

Nem kérdez senki
mindenki csak AZT
a sürgős dolgát teszi
ami csak embert hajt

Mert vibrál a szivárványban
az elképzelt csoda
ami minket vár biztosan
csak mi nem érünk oda

Remegő ujjal számoljuk
vacak vízjeles papírkáinkat
minek értéke,bár jól tudjuk
el nem érheti vágyainkat

hisz a sors keze
mint szigorú tornatanár
egyre csak felfele
emeli a lécet végtelen fogazatán

de csak bízunk
megyünk a fejünk után
s már lassítani sem tudunk
a pénzhajhászás sodrán

Létünket egyre jobban
ellepik a szennyes folyamok
és már álmainkban
sem leszünk,csak szegény gazdagok