A lét elemének születni, elemét szülni..
Neme kontúrjait bearanyozni...
A gondviselés szivárványa lenni...
Mosolyok csillogását fényesíteni...
A szeretet szalagját bokrétába fűzni.

A türelem rózsáját könnyel megöntözni...
Az akarat falát kősziklába építeni...
A férfit szelíd varázslattá tenni...
Megbocsátó imákat zengve ...

Fordulópont


Ülsz megdöbbenten...
romokban az életed
Magadat sárban érzed..
menekülni vagy kénytelen
Erre körülményed késztet.
Váltanod kell!
Eddig terveket szövögettél..
szép jövőt képzeltél..
Szerettél,viselkedtél,megfeleltél..
és ennyi lett az elismerés?
Elfecsérelt fiatal évek..
Úgy ...

Pici fiú


Nézi pici gyermekét
csodálja lényét,
Számára Ő az Istenség...
Sebzett múlt,csodás jelen..
gyönyörű jövő..mit neki remél.
Talán ezért is olyan mesés a kép.
A szerelem legmagasabbja mit
irányában megél.
Szeretet-szerelem ,ez tölti ki
jelenét.
Szerelem...mi soha nem múlik el.
Pici fiú ...

Vérem zúgása dallá változik
futó szavak kottáján rezonál a csend
s míg hiú szívem kisírja földi kínjait
akkordjaim között helyreáll a rend.

Csöndes szólammal, vágytól kergetve
szimfóniám elkezd feléd szárnyalni
s addig, míg Neked muzsikál a lelkem
megtanulok én is sorsot játszani!

Már tudom mi érzek
Kimondani sem félek
Hogy már nem szeretlek
Csak hidd el
S felejts el
Lépj tovább hisz mindennek vége
Ahozz hogy kimondjam mit érzek épp itt az ideje
Hát öntsünk tiszta vizet a pohárba
Nézz a szemembe
S hidd el mit érzek
Már nem szeretlek
Hidd el
S kerüljek az emléked mélyére
Felejts el mindent
Jönnek ...

Édesanyám Életművész!
Fennkölt Lélek! Szép Csoda!
Rossz anyagból embert formált,
Óh, de jó, hogy ezt így bírta.

A szülés után más dobott volna,
Ő meg kiállt értem!
Míg, hol létemről folyt a vita,
Haza cipelt engem.

Mesélt nekünk Grimm –meséket,
Ha feljött a hold éjjel!
Ágyunkhoz ült – és szívem
Mesehősnek ...