Bár ember szemed nem lát de
mégis veled vagyok csendben,
a forróságban én adok neked
hűs árnyat egy zöld ligetben.

Ha szomjadat oltod tiszta vízzel
ott vagyok a kristály patakban,
ha csónakból veted ki hálódat
tonhal vagyok a sós tajtékban.

Én sárgállok a hullámzó mezőn
életet adó búza vagyok neked,
belőlem ...

Őseink földjén így lettél hontalan Malina Hedvig
Ki eljutott Szlovákiában a belső száműzetésig.
Mi csak egyet tehetünk, együtt érzünk veled,
S minden nemzetiségi kérdéskor megemlítjük neved.

Szinte szégyellem, hogy őseim földjén élhetek, Te ki vagy téve brutális verésnek.
Én elmondhatom, Te nem mondhatod ...

Száguldó szél szépen kérlek
légy kecses, könnyű kezem,
s én összetört lelkét lágyan
finom tenyerembe veszem.

Melengető nap szeretném
ha lennél mézes mosolyom,
s én lüktető lángoddal néki
majd a megnyugvást adom.

Fürge folyó add hogy hozzá
csilingelő hangodon szóljak,
s táncoló tüzed kristályával ...

Édenkert


Szerelmem, a hiányod dacos

jelenség, mert mindig is hiány

marad. Másra gondolni bajos

dolog lenne, mivel szivárvány


színekben pompázó gyönyörű
...

Finoman fülembe suttogja
szavait a szeleburdi szél,
minden szertelen szólama
egy mélabús mesét regél.

Szemem lehunyva viselem
tüzes tekintetét a napnak,
most melegen mosolygó
lángjai lágyan nyugtatnak.

Orrom már megérzi édes,
szédítő szagát az akácnak,
eszembe idézi igéző illatod
emlékeim hozzád szállnak. ...

Mint fénylő rengetegben,
úgy vesztem el szemedben,
hogy szívem most is ott valahol
pilláid mögött kóborol.

Akarnám, de nem látom szemeddel,
hogy mit érzel szíveddel,
hogy a lehunyt pillák mögött
milyen álmok felett őrködök.