Gyakran hazudunk a gyermekeknek,
elhitetjük velük, hogy szörnyek nem léteznek.
Ártatlan lelkük elől elrejtjük a világot,
ébren tartunk bennük egy jóhiszemű álmot.

Pedig szörnyek léteznek, bennünk élnek,
megpróbáljuk elnyomni mélyen, néha mégis visszatérnek.
Honnan ered ez a kegyetlenség? Ilyen lenne maga az élet?
Gúnyosan felvillantva ...

Hogyan tudták megölni szemeidben a mosolyt?
Talán a hétköznapok, hozták a keserves sikolyt?
Mely arcodra kiülve most tanyát vert a verandán,
és játszani kezdte bánatos dalát megkopott lantján...

Csalódásaid rideg kivetülése ily groteszk és leplező,
irányított álcázott mosolyod már már belefeledkező,
pillantásod szürke fátylát látom ...

Úgy szerettem volna őszinte barátod lenni,
éveken át te érted sok jót, sok szépet tenni.
Úgy szerettem volna történeteidet hallgatni,
bús szemeidbe nézve barátságot vallhatni.

Én nem tudhatom, mi az a rossz lelkemben,
mit eddig utam során jártomban-keltemben,
nem vettem észre, számodra mégis taszító,
hibás jellemem mely miatt lelkembe ...

Lányka, kelj fel és szórd teli e világot,
mosolyoddal, ragyogó szemeid amit látott,
ahogyan csak te tudtad nézni az embereket,
jóságoddal, mi téged végül eltemetett.

Lányka, kelj fel mentsd meg ezt a világot,
bocsájtsd meg bűneit, amiért oly sokat bántott.
Térj vissza közénk, mint egyetlen tiszta szívű lény,
kiben még él az a rég ...

Kásásodik a víz, ki alakul a jég,
és bűneim halállá állnak össze.
Korán jöttél, várnod kéne még,
ha törik a jég, vissza jössz-e?

Korán jöttél értem, még nem,
még nem hagyott el végleg,
hideg érintésed nem félem,
nem emésztettek el a vétkek.

Korán jöttél, még mindig érzek,
bánatot, bűntudatot, szerelmet,
melyek ...

Az olajfinomító árnyékában hétköznapjait élve,
ahol a fekete arany a megélhetést az életet jelenti,
kicsit belefásulva már talán mindig jobbat remélve,
mindennapi anyagi hátterét meg csak így teremti.

Gyenge nőként egy férfiak által uralt szakmában,
megfürödve nap mint nap a fekete arany iszapjában,
élet és halál közt kúszva, nyirkos, ...