Félek lehunyni szemem bárhogyan is nyomaszt,
bárhogy húz a fáradtság mert tudom megkopaszt.
És mire felébredek elvesz tőlem majd mindent,
valami új dolgot hoz, valami nagyon idegent.

Tudom jól nem látlak többé már nem kérdés,
bárhogyan is bizonygatod erősebb az érzés.
Nem hiszem már többé, hogy mindig így marad,
hogy az út körbe fut meg ...

Újra csöndes mind, nem csörren,
benn nem motoszkál senki már,
néhány csepp könny elcsöppen,
bolond lelkem még haza vár...

Mozdulatlan most mind, nesztelen,
nyugalmamat én keresem egyedül,
arcod kutatom reménytelen, esztelen,
árnyak sötét kavalkádjába elegyül.

Ismét csak csöndbe borul a ház,
ismét csak végigfut a ...

Ember nézd hát! Ágait meg tépheted,
vaskos törzsét kivághatod átlépheted...
Élőhelyét felgyújthatod ha így akarod,
Pusztíthatsz körülötte, szemed eltakarod.

Ember nézd hát! Ő már itt volt régen,
mikor még nem szálltak gépeid az égen,
mikor még nem álltak városaid körötte,
mikor még csak vadkacsák köröztek ...

\'Tiéd volt ez a föld, tiéd volt egészen,
Melyből most a kevély a fösvény dézmát vészen.
Miért szabtál hát határt önfiaid között;
Ládd-é, már egymástól mind különbözött.
Az enyim, a tied mennyi lármát szűle,
Miolta a miénk nevezett elűle.\'
\'Ezt minap egy jámbor énekelte,
S benne a huszadik századot képzelte.\'
(Csokonai Vitéz ...

Vajon port vernek-e tetteink az évszázadok során?
Emlékeznek-e majd ránk ha már rég nem leszünk?
Hallják-e nevünk idegenek, beszélik-e mily korán,
haltunk hősi halált, mégis mily bátran megyünk...

Leírják-e történetünk, azt mily lángolón szerettünk,
azt, hogy láttuk elhullani atyánk, fivérünk a porban?
Ádáz küzdelmeink során hány ...

Már régóta semmiben
nem vagyok oly biztos,
bevette magát elmémbe
tudásom, mi erősen hiányos

Semmit sem tudni
ez az igazi tudás
csak így lehet kibújni
csak így leszek tudós

Tudni mi nincs
már tudása a vannak
így talált kincs
hozománynak gyatra

A nemtudás tudása
már több mint a nagy semmi
Istennek ...