Az ember csodálatos teremtmény,
megtalálható benne számtalan erény,
egyben büszke és szerény,
egyben gyengéd és kemény.

Tudását olykor mások javára használja,
sokszor csak ostoba önző pusztításra.
Oly sok szépre képes lenne,
ha néha saját céljairól megfeledkezne.

Pusztítani oly sokat tud de alkotni oly keveset,
erdőket ...

Remeg még mindig a kezem,
látom őket ha becsukom szemem.
Hallom hangjukat amint könyörögnek,
haldoklókat ahogy fuldokolva nyöszörögnek.

De parancsot kaptunk, háborúban álltunk,
békére mi azóta sehol sem találtunk.
Feletteseink kik a parancsot osztották,
emberi jogaiktól őket megfosztották,

Kik lemészároltak százakat, ...

Elmentél és magaddal vitted az ihletet,
hiába állítom bőszen csatasorba a rímeket,

Fáradt kiégett gondolatok akár a kiszáradt tavak,
nem jönnek már hozzá úgy a dallamos szavak.

Akár a hajnali köd gondolataim lassan eloszlanak,
mint ódon kopott selyemszalag lassan szét foszlanak.

Fáradt magányos gondolataim csendben szunnyadnak,
üres ...

Féltem megérinteni téged csak néztelek, lám mit tehet,
egy ember egy másikkal, oly szép volt akár egy álom,
mely törékeny, melyről csak suttogni lehet,
melyet egy hangosabb szó elsöpörne, most már látom.

Lám mit tehet egyetlen apró szó, csupán egy mozdulat,
egy simogatás ezzel minden elmondható,
oly törékeny tánc ez bármely apró ...

Elnézését kérem, ha zavarja levelem,
én azért mégis megírom magának,
lelkemnek az egyetlen eledelem,
éhezni hagyták, oly keveset adának.

Elnézését kérem, ha zavarja személyem,
én azért mégis beszélek magához,
ez maradt az egyetlen szeszélyem,
ragaszkodom elmém ezen jogához.

Elnézését kérem, és ne vegye zokon,
de ...

~ Emlékezzetek arra ki itt járt egykoron,
nekem jutott a feladat én leszek ki elmondom,
ki is volt ő eme gyönyörű őzikeléptű leány,
kit útján nem kísért más csak a magány.

Egyedül érkezett ő erre a helyre,
tán azért, hogy múltját feledje.
Láthatóan menekült hosszú útján megfáradt testén,
összegyűlt piszkot lemosni állt meg ...