Csendesen

A megfáradt szavak most pihenni térnek,
lágyan, csenden amint lelkemhez érnek.
Fáradt gondolataim sebeiből nem vérzek,
nem bánthattok többé bánatot nem érzek.
Kínzó ármányaid lelkembe nem tépnek,
elmém tisztaságát megtartom ily épnek,
átadom lassan a körül ölelő halk szépnek.

Csendben bólogatnak a fák viharos ...

Őszi éjszakák

Csitt te gyermek! Csak hallgasd csendben,
amint a szőlő bokrot vadul rázza a kertben,
rozsdás kürtjét fújja s lassan közeleg a tél,
csak hallgasd csendben, játszik az őszi szél.

Akár egy angyal ki ránk teríti hatalmas leplét,
köd borítja a tájat komoran jelezve jövetelét,
a fagyos, rideg, hosszú téli éjszakáknak ...

Tél

Szűnni nem akaró fagyos szél kósza pelyheket hint,
leesett az első hó tél van már megint.
Zimankós ködfátyolba burkolózva érkezik a hajnal,
néha néha gyéren előtörő napsugarak küzdenek a faggyal.

Fagyos zord ablakokon áttetsző apró jégvirágok nyílnak,
melyekre a környékbeli gyerekek mókás betűket írnak.
Egy ...

A kis gesztenye árus lány

Néztem, ahogyan húzza nagy, nehéz szekerét,
amiről az út szélén árulta ő a sült gesztenyét.
Arca gondterheltnek tűnt, mégis jól leplezi.
Gesztenyét egy százasért? Hangosan kérdezi...

Odaléptem hozzá, bár a gesztenyét nem szeretem,
de oly ritka gyermeki öröm csillogott szememen...
Szomorúan néztem kecses ...

Egyszer télen, réges régen
Hó terült el a vidéken
Fehér lepel takarta be
Fagytól védve serényen

Tiszta, finom hideg álom
Borult végig héthatáron
Ameddig a szem elláthat
Tejszín paplant,vetett ágyat

Kényszerűen álmot tört
ne kapjon a szíve tőrt
Félelem volt útja oka
Suhogott a fehér szoknya

Hófehérke nem ...

Minden fél áron...


Záróvizsga előtt jött a hír,
a főiskolai könyvesbolt
fél áron visszavásárolja
használt jegyzeteinket. Megvolt

az összes könyvem - füzetem hál’
Istennek, azonnal rohantam
a kereskedésbe, s eladtam
mindent. Néhány társam rosszallva

leste ...