Erőltetem a versírást
pedig se örömöm
se bánatom
mire fel e csábítás

Költészetbe menekülök
pedig nincs miért,
de van miért
rímcséplésbe belesülök

Nem a prózát erőltetem
pedig jobban megy
de azt bárki tud
magamat meg így égetem

Eredetit, újat írnék
pedig nincs új a nap alatt
de frisset szívesen ...

A nyár vége fele


Most már mi is megyünk ki a nyárból,
sárga levelek tombolnak,
ropognak lábnyomok alatt,
ha hűs szellő fut végig a parkon.

Az ég már szelídebb színeket hord,
és álmodunk még a szerelmet,
az erdőfény velünk új utakon jár,
a tavalyi ősz most felébred.

És gomboljuk be a kis kabátot, ...

Én, én vagyok


Nem tagadom, vannak bizonyos
problémáim az élettel,
de imádok élni, azt is tudom
jól, annál jobbat, mint élni - ezzel

persze nem mondok újat - eddig
nem találtak ki. Nincs titkom,
sohasem utánoztam trendi
eszményképeket, mivelhogy ...

Hogy megy?


Barátom Sándor, a harmincéves
érettségi találkozón örök témát
vet be, a nőt. Nincs ennél jobb
kérdés, amely így lekötné – sörök,

borok társaságában – a fiúk
figyelmét. Emelkedetté váló
hangulatban az egyik megkérdi
Sándortól: - Öregem, mondd meg ...

Ezerszer százezer lépés
ugyanennyi guggolás
ugrás, mászás, térdepelés
okozta e csúf kopást

Szilánk szúrta fájdalomként
hasít minden lépés
földi kínvölgy emlékeként
zsigerünkbe borzalom keverés

Zománc pattog fogain
mit harapófogóként használ
vélve elszorítja a kínt
ha az ideg állkapcsában ugrál

Nem ...

Még őrzöm illatát, még látom szemeit,
Még hallom a hangját, még érzem kezeit.
Még fülemben cseng beszéde,
Még liliomként, remeg előttem a képe,
Még érzem, hogy e kép valóság,
De már látom, körötte jön a köd s a homály!
Hát vidd el tőlem őt, vidd el, ne lássam többet,
Ne halljam hangját, ne érezzem illatát!
Vidd el, mint nappalt ...