Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Neubert Ute verse

Beküldve: 2024.03.11.
Ennyien olvasták eddig: 708
134 
Tavak tengerén
Tavak tengerén

Szökőn, mélán

Az ember a szélben jár földi ösvényen,
süt a Nap, olajfa ágai lengenek,
egyre vándorolnak a felhők tovább,
és egy kis halacska úszkál a tóban.

A kis tóhoz járok így én hétvégeken,
szétnézek, hagyom, hogy mélán lengedezzem,
a szőke hajam lobog az ágak közt
mint tücske a nagy réten, úgy elszököm.

Szelek hátán menekül, repül a lelkem,
nincs továbbra e pokoli köveken,
szárnyai szép fellegre feljebb visznek,
repülő csóvájában majd felejtek.

A tó csillogó vizein ...

Csónak, kis kacsacsalád a tó felszínén,
fodrozódódik léleknyi vízörvényben
és a tava mélyében ott a kövek,
melyek soha többé nem emelkednek.

Bennem a nagy csend, templomi harangkongás,
hullámtörés felverte moszat lábamnál,
hullámok szétsimítják rajtam a fényt,
a nagy medence és nádas visszhangját.

Még maradok, mielőtt tovább kell mennem,
lábnyomom majd hull a parttól messze,
érzéki csalódás vagy szív tiszta vágy,
hátra marad lányálom nagy szerelme.

Budapest, június 20.

Nincs adat!

Szóljon hozzá ön is
Captcha image
KÜLDÉS
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére