Furcsák vagyunk mi emberek,
nagyon nehezen ejtünk könnyeket,
lelkünk zokog, ám arcunk közben nevet,
próbáljuk tagadni azt, amit nem lehet.

Ott sírunk hol nem lát senki sem,
könnyeinket felszárítjuk, de a bánat megmarad szívünkben.
Másokat becsaphatunk de szívünk az mi igazán szeret,
és csak zokog, némán ontja a könnyeket. ...

Ha a szeretet

egy virág volna,
egy mezőt hoznék el neked,

egy fa volna,
egy erdőt hoznék el neked,

egy csillag volna,
egy galaxist hoznék el neked,

egy vízcsepp volna,
egy tavat hoznék el neked,

a fény volna,
a napot hoznám el neked,

egy szó volna,
milliószor mondanám el neked,

a ...

Eljött egy újabb reggel,
a nap ismét nélküled kelt fel.
Megint csak egyedül ébredtem,
szokatlan, hogy nem vagy mellettem.

Fázós zimankós a hajnali táj,
szívem úgy ég, érted fáj.
A holdat a nap váltja fel,
nem fogom fel, hogy senki nem ölel.

Álmaim elragadja eme rideg hajnal,
bárhová mész kérlek vigyél magaddal.
Harcolnék ...

Az élet egy szemvillanás,
egy lélegzet, egy szívdobbanás,
egy sóhaj, egy álom,
egy pillanat most már látom.

Az élet egy kis patak,
csendben sebesen szalad,
ám néha a nyakadba szakad,
néha sötét völgyekben halad.

Budapest. 2007.03.25.

Ez a közösség mire igazán büszkék lehetünk,
írásainkkal az olvasókért valami jót is tehetünk.
Elménk feltáratlan, olykor szeszélyes világát,
lelkünk sokszor csapzott megtiport virágát.

Most átnyújthatjuk rím csokrokba szedve,
tapasztalásainkat használva papírra vetve.
És te kedves olvasó ki ide tévedtél közénk,
lelkedhez szólnánk ...

Néha azt hisszük elvesztettünk valakit,
pedig nem csak máshová került,
néha úgy érezzük elvettek tőlünk valamit,
és szívünk mély gyászba merült.

Bár igaz fizikailag nem lehet velünk,
Bőrünkön érezzük nap mint nap hiányát,
de valamiért mégsem engedi el lelkünk,
és napról napra újra őrizzük álmát.

Tettei és vágyai, ...