Ez a közösség mire igazán büszkék lehetünk,
írásainkkal az olvasókért valami jót is tehetünk.
Elménk feltáratlan, olykor szeszélyes világát,
lelkünk sokszor csapzott megtiport virágát.

Most átnyújthatjuk rím csokrokba szedve,
tapasztalásainkat használva papírra vetve.
És te kedves olvasó ki ide tévedtél közénk,
lelkedhez szólnánk kicsit, ülj le hát körénk.

És nézd hát gondjaiddal te sem maradtál,
te sem vagy egyedül, csak ennyit garantál...
Eme kis közösség neked csak ennyit adhat,
szívedben a fájdalom egy kicsit le apadhat.

Mi is megnyugszunk kicsit mikor ide hordjuk,
verseink, inkább mint, hogy magunkba fojtsuk,
és lassan vergődve fullasztón emésszen minket,
nézz reánk és lásd tisztán ragyogni szemeinket.

Hallgasd hát csendben mit mondani szeretnénk,
kedves olvasó ez a legtöbb mit értetek tehetnénk.
Én pedig zárom most soraim azzal a köszönettel,
eme csodás emberek műveit átnyújthatom ezzel,

Az Amatőr Költők társasága című virtuális kötettel.

Budapest. 2011.05.25.

(Az Amatőr Költők Társasága alapítványának kezdetekor...)